Triple crown

Első magyarként és európaiként a Triple Crown Trailen, amely az Amerikai Egyesült Államok három leghosszabb túraútvonalának összessége (Appalchian Trail 3,515 km, Pacific Crest Trail 4,270 km és a Continental Divided Scenic Trail 5,000 km).

Pontosabban a Calendar Triple Crownra vállalkozom, ami a három túraútvonal egy éven belüli teljesítését jelenti. 10 hónap,-12 785 km, 300 km, azaz 300 000 m szintemelkedés, napi 40-50 kilométeres szakaszok, 22 államon keresztül. Mindezt gyalog, hátizsákkal és végig a természetben.

Joggal kérdezheti, miért?

Miért vág bele valaki egy olyan cél megvalósításába, amely annyira nehéz, hogy 2018-ig összesen négy férfi volt képes teljesíteni egy esztendő alatt? Flyin’ Brian, Squeaky, Swami és Jeff „Legend“ Garmire – az ösvényeken csak úgynevezett trail neveken ismerik egymást a túrázók. Aztán a 2018-as esztendő időjárása, azaz száraz tele kedvezett az indulóknak és még öt ember,nek köztük két hölgynek is sikerült. Emellett 2018. novemberéig összesen 396 fő teljesítette külön-külön, akár több évnyi kihagyással a távot.

Mert aki megtapasztalta már egyszer, hogy milyen az a pillanat, amikor a felhők teljes formáját és színeit látja a horizottól a horizontig, úgy hogy nem lóg bele egy távvezeték, egy épület, vagy bármi más, az könnyebben megérti ezt a fajta szabadságvágyat. Azonban számomra sokkal fontosabb, hogy megmutathassam az embereknek, hogy 40 és 50 év felett sincs vége az életnek, lehetnek tervek, célok, álmok, csak el kell indulnunk ahhoz, hogy valóra is váltsuk őket. Mert ha elindulunk, máris nyertünk. Emellet megmutatni hogy egy cél eléréséhez sohasem vezet lefektetett piros szőnyeg, hogy a küzdelem a mindennapjaink része, hogy a kudarc nem baj, ha tanulunk belőle és fejlődünk általa és hogy mennyi mesés része van törékeny világunknak és miképpen tudunk harmóniában élni vele.

Csutka Istvánnak hívnak, 52 éves színművész (egykori színházigazgató), kommunikációs szakértő, utazó blogger és TEDx Danubia előadó és nagykövet. Minden évben útrakelek, hogy új embereket, kultúrákat és történeteket ismerhessek meg, majd ezeket előadásaimon, blogomon, könyvemben megoszthassam nézőimmel, olvasóimmal, mert vallom, hogy történeteink változtatják meg életünket és ezért fontos mesélnünk gyermekeinknek is.

2019. februárjának közepén újra útra keltem, hogy valóra váltsam életem legnagyobb álmát és körülbelül 300 nap alatt végiggyalogoljam az amerikai vadonban a kanadai- és a mexikói határ közöt végigkanyargó legendás Triple Crown Trail gyalogos ösvényeit. Ez az ösvény sokkal több egy hagyományos túraútvonalnál, az amerikai nyugat élő múzeuma. A tundrától a sivatagig terjedő ökoszisztémák sokaságán keresztül húzódik, vadon élő állatokkal gazdag területekkel rendelkezik és több ezer természetes, kulturális és történelmi kincset foglal magába. A világ legnagyobb hosszú távú túraútvonalait tekintve ez a leghosszabb, legnagyobb szintkülönbséggel rendelkező és a legkomolyabb kihívást jelentő ösvény. A túraútvonalakat összefogó USA National Trails System ötvenedik évfordulóját pont tavaly ünnepelték.

Ahogyan elkezdődött

Gyermekkoromtól rajongok a vadnyugatért, az indiánok és cowboyok birodalmáért és mindig is vágytam arra, hogy az Amerikai Egyesül Államok csodálatos, érintetlen természeti csodái között járhassak.

9 évvel ezelőtt, amikor a Grand Canyon mélyén, a Colorado folyón, egy indián által vezetett motorcsónakban ültem, két gondolat foglalkoztatott miközben járó motor nélkül csurogtunk lefelé a folyón a síri csöndben, a másfél kilométer magasságú sziklák között. Az egyik, hogy mit gondolhattak a pionírok amikor ideértek és meglátták a kanyont? Azt, hogy milyen csodaszép, vagy, hogy bakker, hogy fogunk ezen átkelni? A másik gondolatom pedig ez volt: Kipróbálni, milyen lehetett anno az élet a vadnyugaton. Egyedül a vadállatok között, egy sátorban a csillagos égbolt alatt, a természet gyermekeként, már ha örökbe fogad…

Akkor született meg a döntés – bár az igazi felismerés három évvel ezelőtt húsvét péntek este, az ünnepi, családi vacsora közben villant belém – és innen már nem volt visszaút. Valahogy hasonló gyorsasággal született a döntés, mint Afrika és a Kilimanjaro, Spanyolország és az El Camino, Grönland és az Artic Circle Trail, Kolumbia és a Lost City Trail, vagy más utam esetében is. Természetesen motivál az is, hogy hazánkból elsőként teljesítsem, hiszen idáig ilyen hosszú távú útvonalat, még senki sem teljesített Európából sem.

 

Az ösvény rengeteg hágón vezet keresztül, leereszkedik több nevezetes kanyonba, áthalad Új-Mexikó és Kalifornia sivatagi területein, több mint 1000 tó mellett halad el és szinte megszámlálhatatlan mennyiségű nemzeti parkon, nemzeti erdőn és szövetségi természetvédelmi területen halad keresztül. Az út teljes szintkülönbsége 300 000 méter, azaz majdnem 34-szer több, mint a Mount Everest magassága (8848 méter) szóval napi szinten is lesz hova felkapaszkodnom. A 12 785 km csak a száraz adat, azonban a távolság ennél jóval hosszabb, ugyanis a postaállomások, ahol feltölthetem az előre odaküldött élelmiszerrel, ruházattal, kiegészítő felszerelésekkel a készleteimet, akár félnapi járóföldre is lehetnek az ösvénytől.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Elküldés