A gondolatok számomra olyanok, mint a bonbonok. Hol édesek, mint a méz, hol krémesek, hol bódítóan alkoholosak és előfordul olyan is, hogy látszik rajtuk, már nem frissek. De legtöbbször a tartalmuk szétárad benned és a figyelmed sem képes másra koncentrálni, csak az ízükre, vagy a különböző ízek harmóniájára.

Ilyenek a gondolat bonbonjaim is. Hol vidámak, hol szomorúak és néhol elkeserítőek, de legtöbbször elgondolkodtatóak. Hiszen a céljuk pont ez, hogy megérintsenek és elgondolkodj rajtuk.

Mert beszélgetni fontos, még akkor is, ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák egykor meghitten olvasgató és beszélgető vendégei legtöbbször már nem a velük szemben ülővel, hanem az okostelefonjukkal, vagy azon keresztül valaki mással kommunikálnak. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd elolvasol egy -egy gondolatot egy tea, egy kávé, vagy a legjobb, egy forrócsoki mellett, újra úgy érezheted magad mint réges régen, a kávéházak fénykorában.

Én pedig, mint egy jó beszélgetőtárs, kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy miképpen vélekedsz te is ugyanarról a témáról és így lesz ez az oldal a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, akár mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk meg.