Camino Steve – egy álom nyomában

Az Út, amelyen járunk, életünk egyik legfontosabb része, mégis gyakran megfeledkezünk erről, letérünk róla, vagy egyszerűen csak elbizonytalanodunk a keresztútnál, hogy merre is menjünk tovább. Olyan ember is van, aki leül az útpadkára és szünetet tart, vagy elvéti az irányt és rossz ösvényre lép. Van, aki az ellenkező irányba tart, és olyan is, aki pedig feladja.

Az én Utamat sem nevezném nyílegyenesnek, inkább kanyarokkal, kitérőkkel, hegyekkel és völgyekkel telinek. Talán attól más, hogy a feladás sosem fordult meg a fejemben. Sokáig viszont a megpihenés sem. Majd rá kellett jönnöm, hogy nekem is változni, változtatni kell és rá kell tekintenem életem térképének turistajelzéseire, hogy rájöjjek, melyik is a helyes irány. Mert én is eltévedtem… azt hiszem.

Aztán egy éjszaka álmodtam valamit. Azt, hogy szeretett édesapám – aki hat évvel ezelőtt örökre elaludt – a Világ-vége oszlopnál vár rám.

Hányszor álmodunk úgy, hogy nem is emlékszünk rá! De ez nem ilyen álom volt. Olyan kristálytisztán láttam, mintha egy hatalmas mozivászonra vetítették volna, és még reggel is pontosan emlékeztem minden egyes részletére. Világ-vége oszlop? Akkor még azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik-e olyan…

A Google keresője viszont reggel azonnal megmutatta, hogy létezik ez az oszlop. Én csak ültem csendben hosszú percekig. Néztem a monitoron az oszlop képét a mögötte távolba tűnő sötétkék óceánnal, és éreztem, a szemem megtelik könnyel, a szívem pedig összefacsarodik. Nem értettem és nem tudtam, mi történt velem… pedig nagyon szerettem volna, mert ennél sokkal racionálisabb ember vagyok. Egyet azonban tudtam: elmegyek oda bármi áron és bármi történjék is, mert édesapám nem várhat ott rám hiába.

Így elindultam Európa legnyugatibb csücske felé a Fisterrában található oszlophoz, ahol nem mellesleg az El Camino de Santiago zarándokút is véget ér, ám 100 zarándokból 95 mégsem megy el addig. Persze, ezt sem tudtam még akkor.

Úgy alakult, hogy az első pillanattól elkezdtem írni. Az Út alatt írt blog, majd az előadásaim is megmutatták, hogy tudok általuk adni valamit. A több mint ezer blog-olvasó, a több száz néző, a rengeteg levél, üzenet, telefon mind azt igazolta, hogy történetem másokat is inspirált. Még ha fizikai valójában nem is ment végig valaki az Úton, a bennem megfogalmazódott gondolatokat olvasva végig tudta járni, és így elért a lelkéhez, leért annak mélyére.

Nem mondom meg neked a tutit, nem kapsz egyértelmű útmutatást a nehéz pillanatokra és nem is leszel milliomos. Egy azonban biztos: a lelked gazdagodik, találsz benne olyan a gondolatokat, amelyek mélyen érintenek és segítenek. Ha új utat keresel, lehet, hogy neked is tud segíteni a történetem és egyszer pedig lehet, majd pont a Te történeted segít másoknak ugyanígy.

Egy férfi szemén és lelkén keresztül ismerhetsz meg egy világot, amely az érzékenység és érzelemgazdaság színeit ugyanúgy megmutatja, mint ahogy a mindennapos gondjaiddal és nehézségeiddel is foglalkozik; olyan férfién, aki képes veled együtt nevetni, tűnődni és sírni is. Korlátaink átlépése, kapcsolati problémáink, miképpen lássuk meg a szépet, vegyük észre a pillanatot és ne menjünk el a lehetőségek mellett. Nem tanácsolok neked semmit, csak mutatok egy lehetőséget és annak következményeit. Azt, hogy szerintem mi lendítethet át a holtponton, mennyi minden képes megváltoztatni az életedet, mit tanulhatsz belőle, mit jelent az igazi barátság és mi az ára és az ajándéka a kitartásnak és a hitnek.

Még ha nem is válik az én megoldásom a te megoldásoddá, vagy mindenki módszerévé, úgy vélem, legtöbbször már az is eredmény, ha látjuk, nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, fájdalmainkkal, hogy más sincs ezzel másképpen. Sőt rájövünk, hogy a mi nehézségeink sehol sincsenek a másokéhoz. Mindannyian élünk át fájdalmakat és örömöket, de az nem mindegy, hogy miképpen lépünk tovább belőlük. Mert néha nyersz, és néha tanulsz. A lényeg, hogy tanulj belőle. Próbáld ki! Hátha beválik. Mert ha nem kelsz fel reggel, nem veszed fel a hátizsákodat és nem kelsz útra, ne is csodálkozz, vagy panaszkodj, hogy sohasem éred el a célt!

Buen Camino!

Camino Steve