Akár esik, akár fúj

A Magyar Költészet Napjára

Arcomon a cseppek folynak,
talán sírok azt gondoltad?
Nem könny az, amit ma ott látsz,
hanem sós, nedves boldogság. 

A cseppekből szép patak dagad,
sárban járok, s erőm lankad.
Felérek, majd körbenézek,
hisz egy csodavilágba érek.

Szépen halkul, eláll, s csönd lesz,
pára lepte völgy mi ébreszt.
Gondolatom messze járt ma,
s visszatért egy pillantásra.

Száll a köd, s a szellő ébred,
arcomat simítja végig.
Ereszkedek szépen halkan,
őzikékre lelek nyomban.

Ázott lettem, mint egy veréb,
ám egy napsugár ad reményt.
Fénye csillan minden cseppen,
drágakővé válnak menten.

Gyerünk végre, mondd mit gondolsz!
Inkább meleg ágyban durmolsz? 
Az is jó lesz, majd utána,
hegyem, búcsúzom is mára.

Camino Steve