Kiolvastam – Austin Kleon, Lopj úgy, mint egy művész
10 tanács a kreativitásról
Februárban két könyvet is sikerült kiolvasnom, ami valami hihetetlen csodának hála sikerülhetett csak, ugyanis nagyon kevés szabadidőm volt a hónapban. Ez a csoda pedig nem más, mint hogy mindkét könyv remek választás volt.
Ahogy Dan Schawbel ÉN 2.0 című könyve, úgy Austin könyve is már 7-8 éve várt sorára a polcomon. Azonban míg Dan könyvében vannak részek, amelyek fölött elszaladt az idő, addig a “Lopj úgy, mint egy művész” teljesen időszerű a mai napon is. Mindkettő olvasmányos és rengeteg hasznos, motiváló, életünkbe azonnal beépíthető gondolatokat tartalmaz.
Naná, hogy felkaptam anno a fejem, amikor kiszúrtam a HVG Könyvek sorozatában megjelent könyvet valamelyik könyváruházban, hiszen művészként, csak nem hagyhatsz ki egy ilyen címmel hívogató írást. Aztán levettem a polcról és a megjelenése is megfogott.
Már a könyv formája sem megszokott (négyzet alakú), de a borító anyagának választása is kellemes tapintású és egyáltalán, jó kézbe venni. Persze lássuk be, egy könyv esetében sokkal fontosabb a borító anyagánál, hogy milyen a beltartalom, de megnyugtatlak, ennél a műnél teljes az összhang.
Austin Kleon író, képzőművész. Első könyvével – Newspaper Blackout – Újság Hírzárlat) azonnal berobbant a köztudatba, ugyanis igencsak formabontó és kreatív alkotást született kezei között. Fekete tussal kitörölte az újságok sorait és csak azokat a szavakat hagyta meg, amelyekből az adott oldalakon így egy-egy vers született. Semmi plusz beleírás, csak azokból a szavakból válogatott és ott is sorban haladt, amelyek az adott újság oldalain megtalálhatóak voltak.
Ez a könyve is kreatív – néhol itt is használja a tussal kihúzott sorokat -, szellemes és a fekete-fehér, piros színvilága is harmonizál az elejétől a végéig. Időközben megjelent két újabb könyve is (“Mutasd meg magad” és a “Keep Going”) amelyek szintén bestsellerekké váltak és ezekben is folytatta az ennél a könyvénél megszokott formát, belső elrendezést és kreatív tartalmat, csak a színvilág lett sárga, a harmadik könyvénél pedig kék.
Azonnal tisztázza a lopás fogalmát, hiszen nem plágiumról beszél, hanem egy idézőjelbe helyezett lopásról. Ugyanis azt vallja, hogy míg a plágium valódi bűn, igazi ellopása más szellemi termékének, addig az ő általa megfogalmazott “lopás”, tulajdonképpen csak inspiráció.
Tökéletesen tudok azonosulni vele. Én ugyanis nem hiszek abban, hogy az isteni szikra csak úgy kipattan a fejünkből. Mindannyian azok vagyunk, akikké életünk során, szüleink és tanulmányaink, tapasztalataink, megélt helyzeteink, utazásaink, világlátásunk és nyitottságunk által válunk. Egy hangfoszlány, egy megragadt kép, vagy pillanat, netán gondolat ugyanúgy megtapad memóriánk “enyveskezű” bugyraiban és egyszer csak elementáris erővel tör felszínre, amikor valami képes mindezt előidézni. Egy kreatív elme esetében ezek a hang- és emlékfoszlányok, tudatosan elraktározott pillanatok, töredékek, mind-mind összeolvadnak és ezáltal születik valami új és egyedi.
Austin pont erről az egyediségről ír. Hogy inspirálódj bátran és mindig legyen nálad papír és toll, hogy feljegyezhesd, ha valami hirtelen megfogna.
Picasso is azt mondta:
“ A művészet lopás” és ha ő mondja – aki azért eléggé egyedinek nevezhető művész volt -, ki merne mást állítani!
T.S Eliott a “Macskák könyve” verseskötet szerzője (ebből született a Cats, azaz a Macskák című musical) részletesebben fejtette ki a lopással kapcsolatos álláspontját:
“Az éretlen költők utánoznak, az érettek lopnak, a rossz költők elrontják amit elvesznek, a jók pedig jobbat, de legalábbis különbözőt alkotnak belőle. A jó költők egységes egésszé fűzik össze, amit elloptak, így az eredmény egészen más lesz, alapjaiban különböző érzetet kelt, mint a forrás, amelyből meríttetett.”
Mennyire igaza van. Az inspiráció ugyanis a tanulás, a fejlődés folyamata. Paul McCarthney is azt vallotta:
“Csak azért kezdtünk el saját dalokat írni, hogy ne kezdjenek el még többen másolni minket.”
Wilson Mizner amerikai író véleménye tetszik a legjobban:
“Egyetlen szerzőt másolni plágium, sok szerzőt másolni, kutatás.”
Austin azt sugallja, hogy olvassunk minél többet, hallgassunk zenét rogyásig, nézzünk műalkotásokat, színházi előadásokat, vagy filmeket, amennyit csak tudunk. Ugyanis ezek mind-mind be fognak épülni agyunk apró zugaiba és majd egyszer, amikor szükség lesz rájuk – de már nem is emlékszünk tán, hogy hol, mikor és kitől hallottuk, vagy láttunk valamit -, hirtelen előbukkan a semmiből és mi pedig óriási Heuréka-élménnyel azt hisszük, de jók vagyunk, mik jutnak az eszünkbe.
Hihetetlenül sok inspiráló idézet van a könyvben, így most pont úgy néz ki, mint egy színes süni a sok színes beleragasztott post-it jegyzeteimtől.
Folyamatosan próbál kirugdosni a komfortzónádból, megmutatni, hogy ahhoz, hogy sikeres lehess, nem elég csak álmodozni arról, hanem jó lenne végre el is indulni a hozzá vezető úton! Ráadásul ő maga mutat utat, és lehetőségeket a kiugráshoz. Keresd a tehetséges emberek társaságát és ha egy társaságban nem találsz – mert te vagy a legokosabb -, akkor rossz helyen vagy és keress olyat ahol ez másként lesz. Megmutatja a világlátás fontosságát, hogy egy-egy utazás is milyen maradandó változásokat képes előidézni benned. Hiába mész haza a jól megszokott környezetedbe, a látottak által már megváltozott benned valami és ez már minden másra is hatással lesz.
Azért jók a példaképek is, mert elkezded szinte tudat alatt is másolni őket és ez jó. Azt írja, hogy addig másolj, addig másolj, míg már az utolsó másolatban meg nem találod saját magadat, azaz a kialakult egyéniségedet. Ezért mondják, hogy lehetetlen lemásolni egy festményt, ugyanis vannak mindig olyan egyedi vonások, technikák, stb., amelyek egy tapasztalt szakértő előtt azonnal lebuktatják a hamisítót.
Hányszor, de hányszor és hányan mondják azt egy-egy modern műalkotás megtekintése során, hogy “Ezt én is meg tudnám csinálni.” De persze nem csinálod meg. És ez a különbség, hogy valaki miért lesz sikeres, míg mások pedig miért nem lesznek azok soha.
Mert a szövegelés, a kritizálás az mindenkinek nagyon jól megy. De ha alkotni kell, ha el kell végezni a feladatunkat, akkor már azonnal kezdődnek is a bajok és a kifogások. Egy “művész” pedig nem dumál, hanem – Austin szavaival élve – inkább “lop”, azaz inspirálódik, majd alkot.
Szóval ne félj a lopástól, sőt bátran tedd meg, csak engedd át magadon, mint egy szűrőn, hogy a megtisztított tartalom már a tiéd lehessen, mert már magadra szabod mint egy új ruhát!
Amennyiben még megtalálod a könyvpiacon, vásárold meg a könyvet, mert nem csak jól fogsz szórakozni, hanem hasznosítani is tudod Austin Kleon tanításait!
HVG Kiadó Zrt – Ár: 2900 Ft
Én pedig levettem a polcról a Kanadában vásárolt “Humans of New York” című szép vaskos könyvemet, amely telis-tele van izgalmas történetekkel és fotókkal annak a Brandon Stantonnak fényképezőgépéből és tollából, aki éveken át járta New York utcáit és fotózta az embereket, míg azok meséltek neki.
Olvasd el még Dan Schawbel, ÉN 2.0 című könyvének ajánlóját is! Különösen akkor tedd meg ezt, ha valami egyedit szeretnél létrehozni, vagy felismerted az énmárka online térben való felépítésének fontosságát:
