Motivációra mindannyiunknak szüksége van. Kinek többre, kinek kevesebbre. Sokszor elegendő annyi, hogy megálmodunk egy célt és annyira vágyunk rá, hogy mint egy mágnes húz magához. Azonban az odavezető út soha sincs piros szőnyeggel leterítve és mindig lesznek rajta árkok, sőt szakadékok, akadályok, kegyetlen emelkedők és valószínűleg a Nap sem fog mindig sütni ránk.
Olyan is lesz amikor úgy fogjuk érezni egyedül vagyunk és az a pillanat is előfordulhat, amikor azt érezzük ez nekünk már nem megy. Mert mások fiatalabbak, ügyesebbek, okosabbak, tapasztaltabbak, erősebbek, stb. De az is lehet, hogy csak kitartóbbak, elkötelezettebbek, vagy megkapták valami-, vagy valaki által azt a kis energiát, ami ahhoz kellett, hogy ők is átlendüljenek az akadályokon.
Nem az a kérdés ugyanis, hogy lesz-e és mekkora lesz, hanem az, hogy az akadályt látod-e benne, vagy azt, hogy ez is csak egy feladat, amit el kell végezz, hogy továbbhaladhass.
Sokszor megkaptam már életemben, hogy könnyű nekem. Könnyű, mert pályám során annyi lehetőségem volt, aztán később, mert elmehettem és közel egy évet túrázhattam az amerikai vadonban, többek között első magyarként teljesítve a 14 állomon keresztül vezető Appalachian Trailt. De csak elvétve kérdezte meg valaki, hogy voltak e nehézségek a céljaim felé vezető úton. Nem, nem a vadonban vezető ösvényen voltak-e – nem mintha azt sokan kérdezték volna -, hanem addig, hogy megtehettem rajta az első lépést!
Nekem is kellett és ma is szükséges a motiváció.
Ilyen volt számomra, amikor többhónapnyi gyaloglás után összetalálkoztam az egyik hegyre vezető meredek ösvényen az akkor 73 éves Curlyvel, aki a legidősebb Triple Crowner thru hiker volt a világon és beszélgethettünk és kicsit együtt is mehettünk. Mert egyetlen ezredmásodperc alatt rájössz, hogy nincs jogod panaszkodni a nehézségeiddel, amikor melletted olyan ember halad megpakolt hátizsákjával, aki épp 20 esztendővel volt idősebb nálam. Néha elegendő ennyi, néha pedig többre, vagy másra van szükségünk. Kinek, mikor, mennyire és mire.

Bízom benne, a következő történet ad számodra is plusz energiát, hogy ledönts egy korlátot, kinyisd az ajtót, elindulj, nekiláss, meg tedd, befejezd!
Betty Kellenberger ugyanis új, hivatalos rekordot állított fel, így 80 évesen ő lett a legidősebb hölgy, aki teljesítette a 3540 km hosszú Appalachian Trailt és ezzel beírta magát a thru hikerek történelemkönyvébe. A korábbi rekorder Linda „Nana” Vanderloop volt, aki 2024-ben, 74 évesen járta végig az útvonalat.
Egyikőjük sem azért indult el, hogy rekordokat döntsön, vagy hajhásszon. Betty erről így beszélt:
„Nem járt rekord a fejemben. Nem is tudtam, hogy ki tartja és hány évesen. Csak szerettem volna teljesíteni, mert gyermekkoromtól ez volt az álmom! Már majdnem elértem a végét, amikor az emberek elkezdték kérdezgetni a koromat, majd azt mondták, én lehetek a legidősebb a trailen.”
Hosszú évtizedekkel később, váltotta végre valóra az álmát. És higgyétek el – hiszen 2024-ben én is egyik gyermekkori álmomat váltottam valóra azzal, hogy 1300 kilométert gyalogoltam Mexikóig, keresztül a Vadnyugaton – nem érdekes, hogy mennyit vársz rá, nem fontos, hogy meddig tart és az sem érdekes, hogy milyen nehéz volt, hogy ki, mit szólt, vagy miképp próbálta elvenni a kedved! Semmi sem számít csak az, hogy sikerült és már se Betty, se én nem fogunk úgy csücsülni a felhők szélén – miközben visszanézünk az alattunk elterülő világra -, hogy basszus, miért nem próbáltuk meg legalább.
Betty végig egyedül, partner nélkül járta végig a számára négy éven át tartó utat. Ugyanis háromszor is belevágott az egyben teljesítésnek, de őt is várták az akadályok, amik megállították: Lyme-kór, súlyos dehidratáció, agyrázkódás és bokatörés. Másodszor térdtörés, vállszakadás, harmadszor pedig jött Helene, az egyik legnagyobb katasztrófát okozó hurrikán és hozzá még a Covid is. De negyedszer is elindult a legelejétől.
Még a legelső évben Georgiában, az ösvény legelején járt, amikor arccal előre egy kőhalomra esett. Miután elállt a vérzése és talpra állt, az egyik első gondolata az volt: „Még mindig túrázom. Nem adtam fel.”

A sok esés, betegség, csonttörés és kimerültség sem térítette le az útról és úgy gondolja kellettek ahhoz, hogy megértse, ha felkel és újrakezdi, lehetősége lesz be is fejezni. Minden nap egy újabb esélyt jelentett és ezzel egyre közelebb és közelebb került a végéhez.
A mantrája így hangzott: „Kelj fel. Légy bátor, és tedd meg!” Ezra 10:4
Mert a legnagyobb akadály mindig a fejünkben van. Amikor azt mondod: “Képes vagyok rá.”, vagy azt: “Nem vagyok képes rá.”, mindkét esetben igazad van és lesz. Sohase arra koncentrálj, amit nem tudsz megtenni, hanem dolgozz azon, amit viszont igen!
Ne hagyd, hogy mások félelmei irányítsanak, mert mindig lesz olyan, aki megpróbál letéríteni az útról! De az se gond, ha rettegsz attól, hogy mi lesz ha nem fejezed be, mit fognak szólni mások. Sohasem jelent feladást az, ha megpróbáltad, de tapasztalod, hogy a félelmed helyes és racionális, mert megérted, hogyha belevágunk valamibe, az nem jelent automatikus győzelmet is. De te belevágtál, megpróbáltad és ha meg kell állj – mint Bettynek, vagy nekem is kellett -, büszke leszel magadra és mások is azok lesznek, mert ők meg sem merték próbálni. Mint fentebb írtam, egyikünknél sem a mikor volt a lényeg, hanem hogy bármi is történt, elértük azt amire oly régóta vágytunk.

De van még valami, ami alapvető fontosságú lesz! Ez pedig a humorérzéked. Lesznek ugyanis csalódásokkal teli napok és olyanok is, amikor megkérdőjelezed, hogy mire vagy képes. Átélsz majd örömteli- és fizikai- és érzelmi fájdalommal teli napokat egyaránt. Előfordul majd, hogy minden döntésedet megkérdőjelezed, egészen a legapróbb kérdésekig bezárólag. De ha megőrzöd a humorérzéked, az mindig energiával tölt majd fel és erőt ad, hogy befejezd amit elkezdtél.
Gyere el 2026. január 16. péntek 18:00-tól a Madách Színházba a “Fogadd el a nehézségeket” című előadásomra és engedd, hogy segítsek abban, hogy te is elérd azt, amit talán félreraktál már egy poros polcra a szíved egyik csücskében! Megmutatom neked az én utam és azt is, hogy mik segítettek a továbbhaladásban.
Jegyek a színház pénztárában, online jegyértékesítő felületein, vagy a linkre kattintva vásárolhatóak.
Kezdjük erősen az új esztendőt!