Gondolatok

Good Bye Hummingbird

on
July 31, 2020

Az élet gyorsan elrepül.

Persze sokszor érezzük, úgy hogy ólomlábakon halad előre az idő, de aztán történik valami és azonnal rájövünk, nincsenek ólomlábak, csak száguldó másodpercek, amelyek sajnos visszafordíthatatlanok.

Kat Davis alias Hummingbird

Kat Davis, trail nevén Hummingbird (Kolibri) február 28-án pénteken örökre eltávozott közülünk. Sokkolt a férje által megosztott hír, hiszen fiatal és boldog volt, tele álmokkal és célokkal és azzal a magával ragadó mosollyal, ami annyira jellemző volt rá. Egy egyszerű El Camino zarándokból, hét év alatt, a világ egyik legsikeresebb utazó bloggere lett, aki a jövő túrázóinak könyveket is írt, hogy nekik már könnyebb lehessen egy-egy útvonal teljesítése.

2013. április 30-án találkoztunk Pamplonában, az önkormányzati zarándokszálláson, az El Camino de Santiago zarándokutunk harmadik napján. Nem lehetett nem felfigyelni rá. Nem csak azért mert egy csupa mosoly, roppant csinos lány volt, hanem mert volt valami elegáns, karizmatikus kisugárzása. Azonnal láttam rajta a határozottságot, a céltudatosságot és azt az örökké arcán lévő kedves mosolyát.

Éppen egy másik lánnyal beszélgetett míg a mosógép lejártára vártak, én pedig arra, hogy ők befejezzék és a “keresztes lovag” Attilával végre mi is kimoshassuk a három nap ömlő esőt követően a tiszta sár ruháinkat. Vettem egy doboz epret, megmostam, majd megkínáltam őket és elkezdtünk beszélgetni és ennek köszönhetően született a találkozásból egy egymást támogató barátság.

Kat ugyanis az El Camino után sem hagyta abba a gyaloglást, hanem bejárta a fél világ túraútvonalait Ázsiától, az Egyesült Államokon, Törökországon, Anglián és Ausztrálián keresztül többször is visszatérve az El Camino valamelyik zarándokútvonalára.

Mindig figyeltük, követtük egymás útjait, segítettük egymást információkkal és főleg inspiráltuk egymást. Jó érzés volt, hogy van a világban még valaki, aki pontosan érti szenvedélyünket. Aki ugyanúgy megtanult harmóniában élni a természettel, aki hasonlóan nyitott a világra, a különböző kultúrákra és az emberekre és aki szintén thru hikerré vált 2015-ben, amikor végigjárta a Pacific Crest Trailt Mexikótól Kanadáig és a felkészülésem során  is rengeteg tanácsot adott számomra. Aki szintén tudja mennyire nehéz ennyi hónapot követően visszatérni a való világba, aki tudja milyen érzés egyedül aludni a vadon sűrűjében, a sötét éjszakában és aki ugyanúgy képes volt leküzdeni ezt a félelmét.

Egy hónapja fejezte be utolsó útját Törökországban a Lycian Way túraútvonalon és hihetetlen számomra, hogy ma pedig már a felhőkben járja az égi ösvényeket. Mert biztos vagyok benne, hogy ott sem áll meg.

Humminbird tovaszállt, oly gyorsan, ahogy beröppent életembe. De még utolsó Földön töltött pillanatával is tudott inspirálni és utat mutatni. Ugyanis hasonló okkal vágtunk neki a világjárásnak, szerettünk aztán bele a természetközeliségbe. Felismertük, hogy a munka ugyan képes megtölteni a zsebünket, azonban a természetben eltöltött idő a lelkünket tölti meg és ez mindennél többet ér.

Sokan nem értik amit tettünk és ma már sajnos csak egyes szám egyes személyben mondhatom ugyanezt, de rájöttünk, hogy ha csak a munka és a karrier foglalkoztat bennünket, akkor elszáguld mellettünk az élet és amikor felgördül a függöny az utolsó filmünk vetítése előtt, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy a mozivászon csak egy egyperces ZS kategóriájú kisfilm fog leperegni, vagy egy egész estét kitöltő A kategóriás nagyfilm, sőt inkább egy több évados sikersorozat. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk és Kat halála megmutatta, hogy mennyire igazunk volt. Hiszen ő az utolsó hét évének minden pillanatában azt tette mit a szíve diktált. ÉLT, így nagybetűkkel és ma már sajnos nem tudná ezt megtenni.

Bejárta a világ legszebb túraútvonalait, inspirációt és segítséget adott másoknak és közben Howard személyében rátalált a boldogság is. De neki csak ennyit írtak meg a forgatókönyvben és míg mi, akik ismertük, most könnyes szemmel gondolunk rá, ő ugyanolyan boldogan, azzal az angyali mosollyal arcán állhatott a teremtő elé, mert képes volt megteremteni magának az igazi boldogsághoz és szabadsághoz vezető utat.

Egy thru hiker- és zarándoktárssal kevesebb itt lent és több ott fent, de példája mutasson utat mindannyiunknak, hogy addig kell teljes életet éljünk, kitörnünk korlátaink közül és megvalósítani dédelgetett álmainkat, míg esélyünk van rá! Addig mondjuk ki, hogy bocsánat, hogy szeretlek és változtassunk, javítsunk dolgokon, amíg még megtehetjük, mert sohasem tudhatjuk, mikorra jelölték ki számunkra az utolsó kilométert!

Halmozhatunk fel vagyonokat, élhetünk palotákban ás járhatunk több tízmilliós luxusautókon, de az idő ugyanúgy elrepül és az utolsó filmvetítésnél már nem fog ezek közül semmi sem számítani. De az, hogy elvégeztél e mindent mit szerettél volna, hogy boldog voltál-e és főleg szabad,  segítettél-e másokon, kimondtad-e mit nem mertél, vagy tudtál addig míg megtehetted volna, ezeket akkor már nem fogod tudni bepótolni.

Köszönöm, hogy ismerhettelek, köszönöm barátságodat, segítségedet és legfőképpen, hogy örökké inspiráltál és inspirálni fogsz a jövőben is!

Happy and safe hiking on the clouds Hummingbird!

TAGS
RELATED POSTS

LEAVE A COMMENT

Camino Steve
Budapest, Magyarország

Szia! Csutka Istvánnak hívnak, de a világ különböző túraösvényein a Camino Steve név ragadt rám. Thru hiker (hosszú távú túrázó), blogger és „mesélő“ vagyok. Fedezd fel velem a világot és inspiráló történetek, fotók, hasznos túra tippek és tesztek várnak rád! Megmutatom neked, miképpen tudsz harmóniában élni a természettel és miért fontos, hogy közben meghallgassuk mások történeteit is! #ilovehiking

Legújabb cikkeim