Gondolatok

Itt a piros, hol a piros

on
August 14, 2020

Itt a piros, hol a piros

2013, Pest megye, szombat délután.

A hőség tikkasztó és az aszfaltból csak úgy árad a forróság, ami szinte égeti a lábamat, ahogy megállok a motorral és lelépek az aszfaltra.

Leállítom a motort és hirtelen csönd vesz körül, pedig nem vagyok egyedül, hiszen megelőztem az egész kocsisort és elsőként állok meg a leeresztett félsorompó előtt.

Mindenki vár és legfeljebb az újonnan érkező járművek zaja töri meg a várakozók nyugalmát.

Két motor is érkezik mellém, majd kerékpárosok, gyalogosok csatlakoznak hozzánk.

Rádőlök a kormányra és úgy nézelődöm, miközben várom a vonat érkezését, mely szemmel láthatóan késik, vagy a bakter – kinek szerepét talán már rég átvette az elektronika– siette el a dolgot.

Türelmesen vár mindenki, majd itt, ott belehasít a fülledtségtől remegő forróságba egy-egy bekapcsolt autórádió, vagy CD lejátszó különböző zenei stílusainak egyvelege.

Végre megérkezik a vonat a mellettünk lévő állomásra és megelevenedik a várakozók sora. Érződik a továbbhaladás izgalma és sorra zúgnak fel a motorok, ahogy tulajdonosaik beindítják őket.

A gyalogosok és a kerékpárosok azonban úgy érzik az a tény, hogy a vonat tőlük kb. 30 méterre megállt, az azt is jelenti, hogy a leeresztett félsorompó és a fénysorompó piros jelzése számukra már fehéret jelez, tehát nyugodtan átsétálhatnak át a síneken, majd némelyik már futva teszi meg az egyetlen sínpáron átvezető métereket az időközben elinduló vonat előtt.

A vonat végiggördül a sorompó előtt és miközben sorra haladnak el előttem a vagonok beindítom én is a motort.

A vonat elment, de a sorompó marad és a piros fény továbbra is kajánul pislog ránk a lámpabúra mögül.

Újra leállítom a motort és felveszem az előző pozíciómat a kormányra támaszkodva.

A sor időközben egyre nagyobb lett és a szemben lévő oldalon egy rendőrautó is ott áll már egy ideje a várakozók között.

Sorra állnak le a motorok és újra csönd lesz, melyet csak a leengedett ablakokon kiszűrődő zenei dallamok törnek meg.

Hirtelen motorzúgás töri meg a csendet és a mögöttem lévő sort a záróvonal másik oldalán végigelőző szép fekete autó tör előre és a leengedett félsorompó és a piros jelzés ellenére átszlalomozik a síneken.

Hmm…érdekes…már régebben is tapasztaltam, hogy a luxusautóknak különleges közlekedési engedélyük van, mely sokkal többre jogosítja fel őket, mint a szerényebb járművek tulajdonosait.

De, ahogy a mondás is szól: „Egy bolond százat csinál.” és a példamutatás beválik. Először a mellettem álló két motoros csűr át kövér gázzal a síneken, majd kivágva a sorokból, mindkét oldalról az autók sora követi őket.

Mindez a rendőrautó szeme előtt és úgy, hogy a két félsorompó az egyszerre, kétirányú áthaladást persze nem teszi lehetővé.

Csak csendben figyelem, miközben aggódva kémlelek a bokrokkal kitakart távolba, ugyanis a kanyar eltakarja a Budapest felől érkező szerelvényt, de a Délegyháza irányából érkezőt sem lehet a sorokból – de még onnan, ahol én állok a sorompó közvetlen közeléből sem – rendesen látni a sínek melletti épületek miatt.

Nézem a sofőröket. Fiatalok – tuc-tuc zenét tolva ezerrel-, de nem ez a legjellemzőbb.

Fiatal anyukák, csecsemővel a hátsó, de olyan is, kinek az első!!! ülésen. Kisgyerekes családok és idősek egyaránt.

Körülbelül 30 jármű ment át a síneken nem számolva a gyalogosokat és a kerékpárosokat!

A rend délceg őrei ezt teljes nyugalommal szemlélték a remélhetően légkondicionált Skodájuk hűvöséből. Talán munka híján abban reménykedtek, hogy lesz délutánra feladatuk és egy jó kis helyszínelés csak összejön pillanatok alatt a nagy számok törvénye alapján? Vagy mire vártak?

Egy hete sincs, hogy a város másik sorompójánál ráfeküdtem a dudára, amikor egy hölgy szintén a piroson hajtott át, de meg vagyok még mindig győződve róla, hogy a mai napig nem érti, hogy miért dudáltam rá…pedig a vonat már közeledett… És nem először tapasztaltam már ezt a helyi népszokást.

Ilyenkor az jár a fejemben – pláne hallva a hírekben, hogy a hétvégén Agárdnál, ugyanaz a vonat, 500 méterre egymástól, két egymást követő napon is elgázolt egy gyereket, majd egy hölgyet, akik a kerékpárjukat tolták át -, hogy ezeknek a sofőröknek mi járhat a fejükben, hogy halhatatlanok és ők Duncan McLeod leszármazottai? És ez természetesen a pici babájukra is érvényes? Tényleg ezen a pár percen múlik az élet? Ennyire sürgős továbbmenni egy boltba, a strandra, haza, a cukrászdába, Tv-sorozatot nézni, vagy tudomisén hová? Nem gondolnak a gyermekeikre, a szüleikre, családjukra sem? Megéri? És a „Szolgálunk és védünk” szlogen valós tartalma ilyenkor hová tűnik….

TAGS
RELATED POSTS

LEAVE A COMMENT

Camino Steve
Budapest, Magyarország

Szia! Csutka Istvánnak hívnak, de a világ különböző túraösvényein a Camino Steve név ragadt rám. Thru hiker (hosszú távú túrázó), blogger és „mesélő“ vagyok. Fedezd fel velem a világot és inspiráló történetek, fotók, hasznos túra tippek és tesztek várnak rád! Megmutatom neked, miképpen tudsz harmóniában élni a természettel és miért fontos, hogy közben meghallgassuk mások történeteit is! #ilovehiking

Legújabb cikkeim