Kiolvastam – Brandon Stanton, Humans of New York

By
Camino Steve

április 11, 2021

Kiadó: St.Martin Publishing Group 2015. (angol nyelvű)

Brandon 2010-ben, egy fotós projektként indította el a Humans of New York, azaz a new yorki emberek sorozatát. Kezdeti célja az volt, hogy New York utcáin 10 000 embert lefényképezzen, és a fotókból egy katalógus készüljön, amely bemutatja a metropolisz hihetetlen sokszínűségét. Ez a könyv meg is születetett, azonban útközben Brandon rájött, hogy bár a képek is rengeteget tudnak elmesélni az emberekről, de mégis csak sokkal többet képes adni, ha a történeteik is melléjük kerülnek.

Végül a portrék és feliratok együttesen egy igazán izgalmas, néha nevettető, néha pedig sokkoló pillanatokká forrtak össze. Így megszületett a második kötet, amely már a történetekkel fűszerezve került az olvasók kezébe és ettől csak izgalmasabbá vált. Ez lett a Humans of New York, Stories.

A Humans of New York mára már igazán elismert brand lett. 18 millió követővel rendelkezik a közösségi médiában és világszerte nyújt bepillantást a New Yorkban élő emberek életébe. Olyannyira sikeres, hogy Barack Obama, elnöksége idején, személyesen hívta meg Brandont a Fehér Házba.

**Brandon a Fehér Házban, Barack Obama elnökkel**

Tudjuk mindannyian, hogy New York igazi multikulturális város, egy olyan olvasztótégelye az embereknek, amit máshol nem igen látni. Lehet szeretni és nem szeretni a Nagy Almát, de aki járt már ott, szerintem pozitívan éli meg ezt a számunkra elképzelhetetlen sokszínűséget. Nem nagyon hiszem, hogy van olyan szeglete e világnak, amely nem képviselteti magát a new yorki utcákon.

Kint töltöttem Kanadában, Nova-Scotia-ban a karácsonyt a “második”, El Caminós családomnál és Catherine-ék kandallóján pillantottam meg először a könyvet és kaptam magam azon, hogy nem tudom letenni. Miután jómagam is a rajongója vagyok az emberi történeteknek – hiszen akkor már harmadik évada futott a Madách Színházban a Gondolat Bonbonok estem amely szintén emberi történetekről szól -, így nem is lehetett kérdéses, hogy azonnal rácsaptam a könyvre az első adandó alkalommal.

Komoly könyvmennyiség található kis könyvtárszobámban és azt hiszem elég széles merítéssel is a világirodalomból, de azt hiszem, az életemben vásárolt könyvek közül a Humans of New York azok közé tartozik, amelyek minden fillért megértek, nem hiányozhatnak a polcaimról és amelyet már csak azért is érdemes kezünkbe venni, hogy tanuljunk a világról és magunkról.

Igen, magunkról! Ugyanis a fotókat nézve, majd a néha egy-két mondat, néha egy fél oldalnyi szöveg elolvasása olyan mértékben képes felrázni bennünket és kinyitni szemünket, amely elég ritka pillanat. Brandon, valószínűleg álmában sem gondolta azt, hogy milyen szelencét nyitott ki sorozatával és az emberek ilyen formában történő bemutatásával. Ráébredünk általa, hogy az unásig ismert közhely – Ne ítélj elsőre! – miért is és mennyire lenne fontos életünkben.

Azt szoktam mondani, hogy minden ember egy történet és míg nem ismerjük meg valaki történetét, egyszerűen nincs jogunk véleményt alkotni róla. Persze, megtesszük, sőt első pillanatra ítélkezünk, de a könyv végképp ráébreszt, hogy ez mekkora tévút. Hiába jólöltözött-, hiába a tökéletes-, vagy a legújabb divatnak is megfelelő megjelenés, hiába a méregdrága holmi, vagy éppen a koszos, elnyűtt ruházat egy hajléktalan emberen, hiába a mosoly, vagy a könnyes szem, a bennünk megbúvó történeteink határozzák meg, milyen emberekké váltunk.

Brandon nem csak tökéletesen kapja el a pillanatokat, hanem végtelenül profin illeszti hozzá azt a pár mondatot, amelytől szó szerint képes kiütni a komfortzónádból egy-egy történet. Ha csak a fotókat néznéd, nem látnál mást, mint millió féle-, bőrszínű-, vallású- és korú embert, de a történeteik által egy szempillantás alatt olyan mélységekbe repítenek el, ami most – így a soraimat olvasva – tudom, elképzelhetetlen számodra.

Mert nem gondolnád, hogy a méregdrága, legdivatosabban öltözött üzletemberben mennyivel kevesebb magvas gondolat lakozik, mint abban a drogfüggő személyben, aki pár mondatával képes a világ működésére rávilágítani és azt tökéletesen – és ami igazán nagy dolog -, mindenki számára teljesen egyértelműen és egyszerűen megfogalmazni. Olyan mély bölcsességek rejtőznek az emberi sorsok által egyes személyekben, amelyet álmunkban sem gondolnánk. Rájössz, hogy valóban, óhatatlanul is ítélkezel a fotóra nézve, de miután elolvastad a hozzá tartozó történetet, egy teljesen más dimenzió tárul eléd, amely mint már korábban írtam, olyan erővel képes földbe döngölni, hogy elszégyelled magad.

Mert rájössz, hogy bár sokszor panaszkodsz, de mégis mennyivel jobb dolgod és életed van, mint nagyon sokaknak a világban. Hogy milyen félelmetes történeteket cipelnek magukkal emberek életük elrejtett lelki bugyraiban és néha nem is vagy képes felfogni, hogy miképpen bírják el terheiket. Már ha egyáltalán elbírják…

Legjobban az érdekelne, mitől tudta így megnyitni őket Brandon? Mitől tárulkoztak ki ennyire neki az emberek? Vagy az történt, amit szintén sokszor emlegetek? Hogy az embereknek nem pszichológusra, vagy pszichiáterre van szükségük, hanem valakire, aki meghallgatja őket, akivel tudnak beszélgetni? Talán ez lehetett a kulcs, hogy Brandon egy olyan ismeretlen volt számukra, akinek kezébe, pont az ismeretlensége okán és mert nyitott volt csupán csak hallgatni, letehették súlyos lelki terheiket?

Persze az még jobban érdekel, hogy hol, mikor és kinél történt meg az a pillanat, amikor Brandon ráébredt és ráérzett arra, hogy a fotósorozatnál sokkal, de sokkal több van ebben. Miképpen történhetett és milyen történet hatására, amely felkapcsolta az a jelzőfényt, hogy állj, ezt kell csinálni, ez az az út, ami által nem csak be tudok mutatni embereket, sorsokat, hanem rengeteget tudok tenni emberekért, az elfogadásért, a rasszizmus ellen és még sajnos sokáig sorolhatnám azokat az elemeket, amelyek hazánkban szemmel láthatóan azonnal kiverik sokaknál a biztosítékot.

A Humans of New York, Stories sokkal több, mint hogy bemutassa egy város színes életét és még színesebb lakóit és messze több egy fotóalbumnál. Egy olyan ablak a világra, amelyet minden ország, minden településén érdemes lenne ugyanígy kinyitni! Mert nem ismerjük egymást, mert túl nagy és sok a gyűlölet, a meg nem értés, az elfogadás, a békés egymás mellett élés hiánya és ezek a fotók és történetek éppen ezek feloldásában nyújtanak óriási segítséget. Azt hiszem Barack Obama, ezt látta át egy szempillantás alatt.

Sok Humans of… sorozatot kívánok a világnak!

Brandon különben el is indult, hogy ezt a misszióját kiterjessze és az új, októberben megjelenő – de már előjegyezhető – könyvében a világ számos pontjáról gyűjtötte össze az emberi portrékat és történeteiket.

Igaz, magyar nyelven sajnos nem elérhető a könyv, de szerintem így is remek olvasmány, már csak a fotói miatt is.

Én pedig folytatom kitűzött célomat és újabb könyvet veszek le a polcomról, amely nem más, mint Brandon Webb, volt Navy Seals mesterlövész, ma már egy százmillió dolláros vállalkozás alapító, tulajdonosának üzleti és bestsellerré vált könyve, amelynek címe, a “A félelem ereje”. Már olvasom és ahogy nézem, ennek is hamar a végére fogok érni…