Adventure School

Thru hiker, section- és day hiker, backpacker, pilgrim. Mi a különbség?

on
December 1, 2020

Legnagyobb örömömre, egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánkban a túrázás és az Országos Kéktúra folyamatos reklámozásának (is) köszönhetően, azon belül a hosszú távú túrázás. A népszerűség növekedése, persze azt is magával hozza, hogy mindez átcsap már divatba. Miután sokan, és sokszor kérdezitek tőlem, hogy mit jelent a thru hiker, a section hiker és a day hiker kifejezés, illetve mi a különbség közöttük, vagy egy zarándok között, így gondoltam itt az ideje, kicsit helyére tenni a fogalmakat.

Ahogy magyarul mi is különbséget teszünk a természetjárók között és más személyeket értünk a kiránduló, túrázó, zarándok és a hátizsákos utazó megnevezések alatt, úgy az angolszász országokban sincs ez másképpen, csak a túraútvonalaik, túrakultúrájuk és szokásaik alapján van eltérés az általunk és az általuk használt megnevezések között.

A day hiker, tulajdonképpen megfelel a mi kirándulónknak és nem csak egynapos túrára induló személyt értenek alatta, hanem aki az egész hétvégét is kint tölti a természetben. Erre több időt nem is fecsérelnék, hiszen ez mindenkinek elég egyértelmű.

Persze pontosan tudjuk itthon is, hogy egy túrázót mi különböztet meg legjobban egy kirándulótól. Az, hogy sokkal jobban figyel a természetre és óvja azt. Azt hiszem ez az egyik legfontosabb különbség. 

Picit más a helyzet a section hiker megnevezés esetében. Ez már megfelel, a mi túrázó elnevezésünknek, ugyanis ezek a személyek több napot, hetet, sőt akár hónapot is tölthetnek a természetben, azonban mégsem nyerték el a thru hiker megnevezést. Miután az Amerikai Egyesül Államokban jónéhány igencsak hosszú túraútvonal található, így meg kellett különböztetni azokat, akik, csak a hétvégén, vagy a szabadnapjukon túráznak azoktól, akik egy túraútvonalnak csak egy szakaszát járják végig, illetve akik minden egyes centimétert végigküzdöttek.

Tehát, ha például az Országos Kéktúránkra vetítjük mindezt, akkor a kiránduló az, aki csak egy napot, akkor is csak pár órát tölt a természetben, általában a megtett távolság is megáll 10-15 kilométernél. 

A túrázók már több pecsétet is begyűjtenek egy-egy nap során és a megtett kilométereik száma is 20-tól fölfelé mérhető. A section hiker pedig az, aki egy-egy tájegységet, megyét jár végig, vagy eltölt egy-két hetet az útvonalon, de nincs ideje, lehetősége egyben teljesíteni mind az 1163 kilométert Hollóházától Írottkőig. 

Appalachian trail, New Hampshire

A thru hikerek, a túrázók legszűkebb magját képezik és ezért az elnevezésért valóban meg kell küzdeni. Átlagban minimum 30-35 kilométert, illetve a felett tesznek meg naponta. Igaz, ha elindulsz egy hosszú távú túraútvonalon, mondjuk a GR20 Corsica-n – Európa legnehezebb magashegyi túraútvonala, amely 170 kilométer hosszan szeli át Korzikát – és az első nap megkérdezik tőled, hogy milyen túrázó vagy, akkor azonnal rá fogod vágni, hogy thru hiker, hiszen a célod az, hogy végigmenj az egész ösvényen Calenzana-tól Conca-ig. Azonban ha idő előtt feladod a teljesítést, akkor már csak section hiker leszel. Tehát megnevezésben minden túrázónak megelőlegezik ugyan a thru hiker címet, azonban ezt valóban ki kell érdemeld, hiszen ahhoz, hogy azzá válj, bármilyen hosszú és nehéz is egy útvonal amelybe belevágtál, végig kell járnod teljes hosszúságában.

Mint ahogy a világban, úgy nálunk is egyre népszerűbbek a zarándokutak, annak ellenére hogy sokkal többen járják ma már ezoterikus-, mint vallási céllal. Ezek a zarándokutak, mint az El Camino de Santiago, a Magyar zarándokút, vagy a Mária út is szintén thru hike-ok, azaz hosszú távú útvonalak, ahol szintén vannak section- és thru hikerek, hiszen ők is végigmennek az egész úton, vagy feladják idő előtt és az Egyesült Államokban előszeretettel használják a thru hiker jelzőt az zarándokútra indulókra is az angol pilgrim jelző helyett.

Egyéni véleményem alapján, aki ezoterikus céllal járja zarándokútját, az inkább thru hiker, mint zarándok, de a zarándoklat alapjában nézve mégsem hasonlítható össze egy túrával, hiszen egy zarándok minden egyes napon településtől településig, zarándokszállástól zarándokszállásig járja útját. Ezeken a helyeken pedig jellemzően van konyha, fürdőszoba, lehetősége van mosni is és ágyban aludni, még akkor is, ha mindezt hálózsákban teszi. Nem cipel derékaljat, sátrat, gázfőzőt, vízszűrőt, viszont cipel sok olyat, amit a túrázók  felesleges luxuscikkeknek mondanának.

Az is megkülönbözteti az igazi thru hikert a többiektől, hogy nem több szakaszra tördelve teljesíti az adott ösvény távját, hanem egyben. Ráadásul thru hiker és thru hiker között is van különbség, például hogy valaki purist, azaz tiszta-e! Persze ez a tiszta jelző nem a higiéniára vonatkozik, hanem arra, hogy tényleg, őszintén bevallva, nem tért le a kijelölt, hivatalos ösvényről és nem az úgynevezett “Yellow Blaze”, vagy Blue Blaze (alternatív útvonal) útvonalakon járt, vagy short cut-okat, azaz a levágott, lerövidített ösvényeket, alternatívákat választja annak érdekében, hogy minél előbb, vagy könnyebben érje el aznapi-, vagy végcélját. Az is alapvető eleme a thru hiker megnevezésnek, hogy ezek a túrázók egy adott éven belül teljesítik az adott túraútvonalat.

Korzika, GR20 Corsica

A Yellow Blaze, igazából mint túraútvonal jelzés nem létezik. Ez a gúnyneve azoknak, akik az aszfalt utakat választják, ugyanis az USA-ban nem fehér, hanem sárga színű az aszfalton a sávok jelzése. 

Amikor Virgínia államot elértem és Damascusban megkérdezte este a hostelben egy idős section hiker, hogy “Steve, te purist vagy?”, hirtelen azt hittem a vallásomra kérdezett rá és azt gondoltam azt kérdezi puritán vagyok-e, így azt válaszoltam, “Nem, keresztény.” Persze ő nem értette és csak nézett rám nagy kerek szemmel, majd leesett neki a tantusz és miután elmagyarázta, mit jelent a “purist” kifejezés, jót nevettünk rajta.

Náluk nem kell bélyegezni ahhoz, hogy igazold végigmentél-e az úton. Senkit nem érdekel ez, mert megvan a bizalom és lássuk be, kicsit máshogy állnak a szabálykerülés, kiskapuk folyamatos keresgélése témakörben is, mint mi! Ott becsületkassza a teljesítés kérdése és persze tudják ők is, hogy mindig van, aki annak ellenére nevezi magát thru hikernek, hogy nem teljesítette a teljes útvonalat, sőt, shuttle-lel, taxival, vagy stoppal tett meg száz kilométereket. De tudják jól és el is fogadják azt is, hogy mindenki a maga útját járja és a saját lelkiismeretével, hazug teljesítményével neki kell szembenézni mikor ezt meséli, miközben ilyen alkalmakkor belül pontosan tudja, hogy mi az igazság. Nem beszélve arról, hogy aki valóban végigjárt egy útvonalat az első centimétertől az utolsó milliméterig, az elég ha egy kérdést tesz fel az illetőnek és azonnal le fog bukni. 

Aztán nevezünk egy hikert nobo és sobo (northbounder és southbounder), illetve flip-flop túrázónak is. Ez az irányt jelenti, azaz déli, vagy északi irányba halad, illetve a flip-flopper, aki ugrál a szakaszok között, hogy folyamatosan tudjon haladni és egy-egy államban – mondjuk egy olyan hó helyzet van, ami miatt nem tudna továbbmenni -, ne kelljen megállnia akár hetekre. Szóval a sobo, a nobo és a flip-flop ugyanaz, mint a mi Kéktúráinknál, vagy a Kék-Körnél. Ki ebbe az irányba, ki abba járja, ki pedig össze vissza. 

Grönland, Long Lake

Thru hikernek lenni egy életstílus is, amelynek sok szépsége mellett, persze megvannak az árnyoldalai is. Így, aki mindenképpen arra vágyik, hogy igazi thru hiker-ré váljon, számolnia kell ezekkel is, mert komoly változásokat fog előidézni életében egy többhónapos természetben élés. Már egy El Camino zarándokút is komoly változásokat képes előidézni a különböző célokkal elindult zarándokokban, pedig “csak” négy-öt hét, míg távol voltak. Megszámlálhatatlan zarándoktörténetet ismerhetünk, a hazatérést követő radikális változásokról, változtatásokról. Munkahelyi felmondások, ingatlan- és ingóság eladások, új szakma választása, párkapcsolati szakadások, vagy éppen szilárdulások.

Ezzel szemben egy thru hikernek sokkal komolyabb változásokkal kell szembesülnie. A legkisebb – bár egészségünk szempontjából nem elhanyagolható – pont az úgynevezett Yoyo effektus. (A fogyókúrázók, már biztos hallottak erről.) Hiszen szervezetünk hozzászokik, hogy a naponta elégetet kalóriamennyiségeknek (átlag 7500 kalória) maximum 1/3-át tudjuk bevinni szervezetünkbe és azt sem a legjobb minőségű ételekből. Sőt valljuk be, hiába figyelünk oda, mert az élelmiszer-beszerzés nehézségei folytán, jellemzően junk foodból, azaz hulladék kalóriákból szerezzük ezidő alatt a szükséges energiákat. Ellenben, miután elfogy az út a lábunk alól és hazatérünk, szervezetünk elkezd kompenzálni és ha nem vigyázunk, napok alatt tudunk komoly kiló mennyiségeket magunkra kapni. Hiszen szervezetünk azt hiszi, kizsigerelését holnap újra folytatjuk majd és őrült tempóban és mértékben kezd el raktározni. Csak négy nap telt el, hogy befejeztem az ötezer kilométert és hazatértem és már nem volt egy csepp súlyfeleslegem sem! De a súlyom utána sem állt meg ott, ahol az induláskor mutatta a mérleg nyelve.

Az első hat hét után. 191 cm vagyok és az induló súlyom 85 kg volt.

Azonban ennél sokkal nehezebb és nyugodtan állíthatom sokaknál súlyosabb problémákat okoz a katonáknál is ismert PTSD (posttraumatic stress disorder), csak itt poszttraumás trail depressziónak hívják és komolyan képes megviselni a thru hikereket. Erről jómagam is tudnék mesélni. Ez a betegség akár évekig kínozhatja áldozatát. Sok hikert és zarándokot sújt, de nemegyszer a beteg nem is tudja, hogy panaszai erre vezethetők vissza. Nem érted, mi történt, történik veled. 

Annak ellenére, hogy úgy gondolom a mentális erőnlétemmel nincs gond, de mégsem gondoltam, hogy ilyen mértékben képes kiütni az embert. Tudatosan kell, hogy felkészülj erre, tréningezned magad és ha nem megy egyedül, akkor ne félj, vagy szégyellj segítséget kérni, mert könnyen süllyedsz alá a depresszió spirálján és teszed tönkre teljes életedet, munkádat, családodat is akár. Ez nagyon nem vicc és nem véletlenül található ma már az El Camino végállomásain is jónéhány pszichológus…

Legyinthetsz persze és nevethetsz is nagyot, de hidd el, nem fogsz majd, ha megtapasztalod miről beszélek! Egy hosszú távú túránál a felkészülésed nem csak az út alatti fizikai- és mentális kihívásokra, hanem a befejezést követő, még komolyabb kihívásokra is fel kell készítsen és kérlek, ne becsüld ezt alá és mentális képességeidet pedig fölé! 

Egy szó mint száz, a section hiker stílus a PTSD elkerülése mellett, rugalmasságot is ad. Akkor mész, amikor kedved van, amikor a legjobbak az időjárási előrejelzések, így könnyebb és élvezetesebb a túra. A thru hiker viszont csak az indulás időpontját tudja eldönteni és mindegy milyen időjárás következik, attól függetlenül is halad célja felé. Sohasem gondoltam, hogy lesz életemben olyan túra, egyáltalán olyan időszak, amikor hat héten át szakad az eső, vagy a hó, ezidő alatt mindösszesen hétszer látom a napot – és ez nem azt jelenti, hogy hét napon át sütött, hanem, hogy előbukkant az esőfelhőkből, vagy a ködből -, vagy mínusz húsz fokban kell még ráadásul kint aludnom.

Nehéz összehasonlítani az ötezer kilométer túrázás és a maratoni futás teljesítését. Persze, mindkettőnek megvan a maga szépsége és nehézsége, de az ötezer túlmutat azon, amit sokan egyáltalán képesek akár csak elképzelni is. Valami varázslat történik, mert szorgalmasan dolgozunk egy nagy cél érdekében, és eltoljuk a komfortzónánk határait. Ráadásul, nem kicsit!

Afrika, Tanzánia

Ez a túrázási stílus lehetőséget kínál arra is, hogy hatalmas sikerélményt adjon számodra. Egy óriási esély arra, hogy valóban felfedezd saját tested és szellemed erejét és növelje önbizalmadat. A thru hikerek egy mindenben és mindenkor összetartó közösség részévé válnak az ösvényen, mert ők már értik, hogy mit és miért tesznek, éreznek, miért “törnek el” fejben és lélekben, mi fáj, mennyire, miért és hol és ehhez ráadásul még kérdezniük sem kell semmit. Ez a stílus további ösztönzést nyújt az egyszerű, a sallangoktól és a pénz centrikus léttől mentes élet megtanulásához.

Lássuk be azt is, hogy bár a thru hikerség megszámlálhatatlan élményt, kalandot, tanulságot, önismeretet és fejlődést kínál, de nem egyszerű még csak elindulni sem a thru hikerré válás irányába. Otthagyni otthonunkat, munkahelyünket, szeretteinket hosszú hónapokra, fél évre, vagy mint én, annál is többre, határozottan nem egyszerű. Megteremteni ez időszakhoz szükséges minden feltételt, hogy a túraútvonalon, kizárólag az ösvényre tudj koncentrálni és nem kell állandóan hazagondolni. A munkahelyünkre – ha egyáltalán elengedtek minket és nem kellett felmondanunk -, a párunkra, hogy kitart-e mellettünk. Nem könnyű kérdések. De higgy nekem, csak akkor vágj bele, ha mindent kipipáltál, ha minden szálat elvarrtál. Mert ha az erdőben, hegyen, sivatagban, jéghideg, sebes folyású, vadvízi folyón való átkeléskor, egy vadállattal szembe nézéskor nem a feladatra fókuszálsz, hanem hazakalandoznak gondolataid, akkor megsérülhetsz, vagy akár tragikus következményei is lehetnek. 

Nem véletlenül nem annyi ember érdemelte ki a thru hiker elnevezést, mint ahány a kiránduló, vagy a túrázót! Átlagban 19%, de a legjobb időjárást nyújtó években is maximum 25%-a a túrázóknak, akik nem adják fel és hónapokkal később igazi thru hikerekké válnak a világ hosszú távú túraösvényein. 

A lényeg a természet szeretete. Ez köti össze az összes túrázót és a legfontosabb, hogy élvezzük az erdőkben, hegyeken töltött pillanatokat! Nem lesz mindenki maratoni, pláne nem ultrafutó, de ez így is van jól és attól még mindannyian szeretik a futást és lehetnek kiemelkedő eredményeik. A thru hike igazi kitartást igényel, és a legtöbbek számára ez nem lesz annyira vonzó, mint egy alkalmi séta egy meseszép erdőben.

Pacific Crest Trail, California, Mojave Desert

A lényeg, hogy ne hagyjuk, hogy a könyvek, filmek, vloggerek és bloggerek legtöbbször csak a szépre koncentráló, az árnyoldalakat elfedő írásai, videói elvakítsanak minket és emiatt nem hallgatunk a belső vészjelzőnkre, belevágunk felkészületlenül és a legjobb esetben csak óriási kudarccal és feleslegesen felrúgott élethelyzetbe térhetünk vissza. 

Egy thru hike, életed valóban legnagyobb kalandja és élménye lehet, de csak ha nem becsülöd alá a természet erejét és nem értékeled fölé saját tapasztalatodat és felkészültségedet! A Camino Steve Adventure Schoolt pont ezért alapítottam, hogy hozzásegítsen, hogy a legnagyobb élményeidet biztonságosan tudd teljesíteni. 

Amennyiben ég benned a vágy, de bizonytalan vagy, engedd hogy segítsek, vagy próbálj ki egy rövidebb útvonalat, egy-két hetet kint élni a természetben és ne csak jó időben, sőt! Kísérletezz, mi jön be neked, mi az, amit igazán élvezel, hiszen ez a lényeg!

Bármelyik stílust és utat is választod, boldog és biztonságos utat kívánok neked! És ne feledd, számíthatsz rám!

#ilovehiking

Olvasd el ezt is a hosszú távú túrázással kapcsolatban:

TAGS
RELATED POSTS

LEAVE A COMMENT

Camino Steve
Budapest, Magyarország

Szia! Csutka Istvánnak hívnak, de a világ különböző túraösvényein a Camino Steve név ragadt rám. Thru hiker (hosszú távú túrázó), blogger és „mesélő“ vagyok. Fedezd fel velem a világot és inspiráló történetek, fotók, hasznos túra tippek és tesztek várnak rád! Megmutatom neked, miképpen tudsz harmóniában élni a természettel és miért fontos, hogy közben meghallgassuk mások történeteit is! #ilovehiking

activated