A  mai napon 100 esztendős Sir David Attenborough.

Egy bársonyos hangú ember, aki több mint hetven éve mesél nekünk a Föld élővilágáról, és mutatja be számunkra az addig láthatatlan világunkat. Fellebbentette a leplet az óceánok mélyéről, az esőerdők titkairól, a sarkvidékek törékeny szépségéről, miközben generációkat tanított meg arra, hogy a természet nemcsak egy meseszép díszlet az emberi élethez, hanem az otthonunk, amit sajnos sokszor elfelejtünk, és még kevésbé értékelünk.

Munkásságának köszönhetően milliók kezdtek más szemmel nézni az erdőkre, a tengerekre, a bennük élő élőlényekre, a klímaválságra, a természet szennyezésére, a fajok eltűnésére és az emberi felelősségünkre.

Talán ez is az egyik legnagyobb öröksége: bebizonyította, hogy minden ember képes maradandót alkotni, ha igazán elkötelezett egy adott területen.

Nem kell mindannyiunknak világhírű természetfilmesnek lennünk, és nem kell a világ végére sem utaznunk ahhoz, hogy kapcsolódhassunk a természethez. Néha elég megállni, felnézni, körülnézni, és észrevenni azt, ami már most is körülölel bennünket.

Egy kismadarat az ablakpárkányon, egy méhecskét, vagy lepkét a virágon, egy magányos fát az utcánkban, az árva kutyust az utcasarkon, a balkonládánkban épp kibújó hajtást, vagy a saját növényünket, amit gondozunk, figyelünk és életben tartunk.

A maradandó örökséghez nem mindig szükségesek hatalmas tettek. Néha egy apró döntésünk is elegendő. Egy kert, egy elültetett mag, egy megvédett fa, vagy állat, egy kimondott vélemény, egy meg nem vásárolt, műanyagba csomagolt termék, egy el nem dobott szemét. De talán még inkább: egy gyermeknek megmutatott bogár, virág, csillaghullás, napkelte, a természet számtalan csodája.

Ha életünk során csak egyetlen olyan dolgot hozunk létre, ami az elmúlásunkat követően is értéket képvisel, ami másokat inspirál, edukál, ami egy kicsit jobbá teszi a világot, akkor már nem éltünk hiába.

És erre az esély szerintem mindannyiunkban ott lapul.

Mert úgy vélem, David Attenborough öröksége nemcsak az, amit ő hozott létre, hanem az is, amit bennünk elindított: a felelősségteljes gondolkodást és a cselekvés igényét.

Csak pár dolog, amit neki köszönhet a világ. Tényleg csak pár:

Nélküle nem ért volna ilyen szintre a természetfilm műfaja, mert a természetfilmezés technikai határait is folyamatosan tágította: éjszakai, mélytengeri, légi, lassított, makro- és modern kameratechnikákkal mutatott meg olyan pillanatokat, amelyeket korábban emberi szem alig láthatott.

A Zoo Quest révén a vadon élő állatok és távoli tájak addig szinte elérhetetlen világa beköltözött az emberek nappalijába.

Neki köszönhetjük az első infravörös felvételeket a kivik éjszakai életéről, hiszen addig senki sem tudott ilyet készíteni.

Neki is köszönhetjük a komodói sárkánygyík egyik első, vadonban készült televíziós bemutatását.

A madagaszkári makik, az új-guineai paradicsommadarak, a mélytengeri élőlények, mint a nagyon ritka dumbó polip és számtalan addig alig ismert faj történetét milliókhoz vitte közel.

Az első, sas hátára erősített kamerával készített légi felvételt.

Rekordmélységű felvételeket 300 méter mélyen.

Olyan új-guineai törzsekkel lépett kapcsolatba, amelyek tagjai korábban még sosem találkoztak európai emberrel.

Felhívta a figyelmet a Nagy-korallzátony fehéredésére, azaz pusztulására.

A borneói Kinabatangan térségben nyilvános kiállásával hozzájárult ahhoz, hogy megállítsanak egy hídprojektet, amely veszélybe sodorta volna az ott élő orangutánok és törpeelefántok élőhelyét.

Hozzájárult ahhoz, hogy emberek milliói kezdjenek tudatosabban gondolkodni a műanyagfogyasztásról, az egyszer használatos műanyagokról, általa visszafogva a műanyagfogyasztást.

A Blue Planet II révén a műanyagszennyezés veszélyeit olyan erővel emelte be a köztudatba, hogy azt később sokan csak „Attenborough-effektusként” emlegették.

Szerepe volt az egyszer használatos műanyagok EU-s korlátozásában.

Kiállt a pusztító vonóhálós halászat ellen.

A 2019-es davosi Világgazdasági Fórumon nyíltan beszélt arról, hogy a végtelen gazdasági növekedés gondolata nem fér össze a bolygó véges élő rendszereivel.

A covid alatti lezárások idején földrajzórákkal segítette az otthon tanuló gyerekeket.

A betelefonálós televíziós műsorokat.

Komoly szerepe volt a sárga színű teniszlabdák bevezetésében a jobb láthatóságuk miatt.

A BBC2 vezetőjeként kulcsszerepe volt a színes televíziózás brit bevezetésében, többek között Wimbledon színes közvetítésével.

Az első lassított visszajátszást sporteseményen.

Az első pillanatot, amikor a Liverpool focicsapata vörös színben tűnhetett fel a televíziók képernyőin is.

Guinness-rekorderként ő rendelkezik a leghosszabb televíziós műsorvezetői pályafutással

Nélküle a BBC2 sohasem lett volna az, ami: egy sokszínű és szórakoztató csatorna, ahol a természetfilmek, dokumentumfilmek, kulturális műsorok és sportközvetítések is otthonra találtak.

No és még azt is neki köszönhetjük, hogy a zenészek hivatalos engedéllyel sörözhettek a BBC stúdiójában — a hivatalos indoklás szerint azért, mert ez „jelentősen javít a teljesítményükön”.

Egy évszázadon át emelte magasra a zászlót, de most már rajtunk a sor, hogy ezt a lobogót, ezt az elképesztő figyelmet, edukációs szándékot és felelős létet továbbvigyük.

Mindezt figyelemmel, felelősséggel, kiállással és azzal a bátorsággal, hogy nem fogadjuk el természetesnek a természetpusztítást, a végtelen gazdasági növekedés kényszerét, a természeti erőforrásaink kizsákmányolását, és azt, hogy az élővilág az emberi haladás áldozata legyen.

Fontos, hogy nem kell mindent megváltoztatnunk. De ha csak egyetlen maradandó és értékes dolgot képesek vagyunk létrehozni, vagy megőrizni, már nyomot hagytunk magunk után.

Mert bár igaz a természetjárók kódexének címe: „Ne hagyj nyomot magad után!”, ez esetben arra kérnélek benneteket, hogy de, épphogy hagyjunk nyomot magunk után!

Csak hasonlóan fontosat és értékeset — még ha sokkal apróbb léptékben is —, mint Sir David Attenborough tette.

És talán ez az egyik legszebb emberi lehetőségünk.

A Jóisten éltesse még nagyon sokáig egészségben és erőben, hogy továbbra is el tudjon kápráztatni minket a Föld csodáival, és még több ember szemét nyissa fel arra, miért kell sokkal többet tennünk természeti értékeink megőrzéséért.

#caminosteve #sirdavidattenborough #bbc #természetvédelem #tisztelet #ilovenature