Csutka Istvánnak hívnak, de a világ különböző túraösvényein a Camino Steve név ragadt rám! A történetek érdekelnek. A tied és bárki másé a nagyvilágban és igyekszem ezeket megosztani veled,, hogy általuk tanulhassunk, fejlődjünk és elérjük azt, amire a leginkább vágyunk.
Blogger, „mesélő“, TEDx Conversations nagykövet, true hiker (hosszú távú túrázó), a mobilfotózás, a természet, a sport és a csokoládé szerelmese vagyok, míg a másik életemben színházi- és kommunikációs szakember.
Bővebben rólam:
Klikk a linkre: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csutka_István_(színművész)
Tarts velem a közösségi médiában is!
Facebook | Instagram | Youtube | Spreaker | LinkedIn
Kövesd be ezeket az oldalakat, hogy azonnal értesülhess a legújabb előadásokról, képzésekről, túrakiírásokról, vagy videókról, podcastekről, tesztekről, bejegyzésekről és fotókról!
Miért Camino Steve?
2013. májusában az El Camino de Santiago zarándokúton kaptam ezt a nevet – az azóta második családommá váló – a kanadai Nova Scotia-ban, Halifaxban élő Woodman családtól. Először Flying Steve-nek hívtak a tempóm miatt, aztán átkereszteltek és végül ez a név ragadt rám. Két évvel később, pedig az első könyvem címe (Camino Steve, egy álom nyomában…) is ez lett. (Az Egyesült Államokban, a hosszú távú túrázók ún. „trail nevekkel“ illetik társaikat és legtöbbször nem is ismerik egymás eredeti nevét.) Miután a Camino, csak Magyarországon jelent egyet a Szent Jakab zarándokúttal, így megtartottam, hiszen spanyolul utat jelent és remélem elég sokáig fogom még járni a sajátomat! 2019-ben, az Egyesült Államokban viszont újabb neveket is ragasztottak rám a napi távjaim és a tempóm miatt. Először Animal (Állat), később a Monster (Szörny) neveket érdemeltem ki a társaktól, de inkább megmaradtam a már megszokott Camino Steve-nél.
Mióta járod a világot és miért?
Színművész – korábban táncművész – hivatásomnak köszönhetően is rengeteget utaztam, de 2008-ban indultam el életem első igazi kalandjára Afrikába (Kenya és Tanzánia) és a Kilimajaro 5895 m magas Uhuru csúcsára Erőss Zsolttal, majd 2013. április 28-ától végérvényesen megváltozott bennem valami és elkezdtem tudatosan úgy alakítani életemet, hogy mindegy legyen hol vagyok, a munkámat szinte bárhonnan és bármikor el tudjam végezni és ehhez csak egy megbízható netkapcsolatra és a „felturbózott“ tabletemre legyen szükségem.
Hiszem, hogy Isten nem azért adott számunkra lábat, hogy egy helyben álljunk mint a fák, amelyek hatalmas gyökereket eresztenek, hanem hogy használjuk őket. Rá kellett jönnöm, hogy a színház korábban eltakarta előlem az igazi életet és bár sok helyen jártam a nagyvilágban, de leginkább a repülőtereket, az autópályákat, a színházakat, koncerttermeket, hoteleket és a kötelezően kipipálandó nevezetességeket láttam (már ha maradt rájuk időm), míg ma, sokszor egy nap alatt több élmény ér, mint anno egy három hónapos turné során. Tizenhat éves koromtól dolgozom és szinte sohasem voltam szabadságon, sőt voltak hosszú évek, amikor szabadnapom sem volt. Így azt éreztem, eljött az ideje, hogy életem második felét tartalmasabban éljem és a tárgyak helyett élményeket gyűjtsek. Hidd el, sokkal maradandóbbak és még leporolni sem kell őket. Nem beszélve arról, hogy tárgyaink legnagyobb része, csak nekünk fontos, csak nekünk emlék. Utódainknak maximum egy-kettő fog közülük jelenteni valamit és köti őket majd emlékünkhöz, míg a többitől szépen megválnak majd.
Van más is, ami motivál, hogy utazz, írj, vagy vlogolj?
Vezetőként egyre jobban szembesültem azzal, hogy hazánkban milyen sok olyan 40 és 50 év feletti honfitársam él, aki valahogy elakadt az egyre gyorsabb tempóban változó világban és úgy érzi ebben a korban, már minden lehetőség elment mellette és neki már esélye sincs, hogy megvalósíthassa azt az életet, amelyet én úgy hívok „tökéletes nap“. Szeretném a történeteimen keresztül megtanítani neked, hogy ez miképpen néz ki és hogy nem csak egyetlen egy tökéletes napot jelent, hanem, hogy mindegyik napod hasonlóan hibátlan! Illetve van még egy ok, ugyanis nem baj, ha azt is szem előtt tartod, hogy saját hazádat is akkor fogod sokkal jobban megismerni, ha utazol és kívülről is rátekintesz.
Éppen ezért, kíváncsi vagyok a bolygónkra és szeretném felfedezni azt! Csodálatos dolgokat látni, új kihívásokat és barátokat találni, és minél többet tanulni ezekből az élményekből és tapasztalatokból! Világunk olyan, mint egy jó könyv, azaz semmi értelme, ha csak a borítóját nézegeted és még csak bele sem olvasol.
Miért hiszel ennyire a történetekben?
Mert hiszem és vallom, hogy mindannyiunknak vannak olyan történetei, amelyek képesek megérinteni valaki lelkét és ezzel hatást gyakorolni rá, kimozdítani addigi helyzetéből és ezáltal megváltoztatni életét! Mert előfordul, hogy hiába mond, vagy tanácsol neked bárki, bármit, nem hallgatsz rá. Azonban, ha egy ismeretlen történetét hallod meg, sokkal könnyebben eszmélsz rá, ha neki sikerült, nekem miért ne jönne össze? Ha ő képes volt megvalósítani, akkor én, aki sokkal jobb helyzetben vagyok nála, talán a képességeim is jobbak, miért is nem teszem meg? És elindulsz végre és ha ezt megteszed, oda is fogsz érni! Ezért (is) fontos mesélni, megőrizni a családi legendáriumokat is és továbbadni őket, hogy tanulhassunk belőlük. A világ tele van szebbnél szebb, tanulságos, elgondolkodtató, nevettető és könnyeket előcsalogató történetekkel, amelyek mind azt szolgálják, hogy hassanak rád és ezáltal ébresszenek rá valamire, majd cselekvésre késztessenek. Többek között ezért is indítottam útjára 2015. szeptemberében, a Madách Színházban a Gondolat Bonbonok estjeimet.
Mikről írsz?
Szórakoztató és elgondolkodtató történetekről, hasznos utazási tippekről, felszerelések tesztjeiről, információkról, könyvekről, amelyeket kiolvastam, saját gondolataimról bármilyen témában, amelyekbe napjaim során belefutok, illetve láthatsz videókat és azokat a fotóimat, ahol igyekszem elkapni egy-egy inspiráló pillanatot, de ugyanígy itt találod meg a könyveimet, túráim- és előadásaim időpontjait is, amelyekre sok szeretettel várlak!
Kiknek szól az oldalad?
Olyan embereknek, akik számára fontosak a valós értékek és a valóban értékes, sikeres emberek, szeretik a napi inspirációt és motivációt, hogy aztán ők maguk is a saját vágyaiknak megfelelő „kalandos“ életet éljenek. Azoknak, akik vágynak- és kíváncsiak arra, hogyan utazhatsz és túrázhatsz a világban, hogy szebbnél szebb élményeket élhessenek át, hogy megtanulják, a világ nem olyan veszélyes, mint a folyton csak tragédiákat bemutató híradókból láthatjuk és, hogy új kapukat és ablakokat tárhassak szélesre az elménkben. És főleg azoknak, akik a túrázás szerelmesei és szintén szeretnének megtanulni harmóniában élni a természettel és meghallani a hópelyheket.
Miért a hosszú távú túrákat részesíted előnyben?
Először is, mert mint már valószínűleg te is tapasztaltad, egy hét, az nem igazi kikapcsolódás, ugyanis mire odaérsz és magad mögött tudod hagyni a feszült és fáradt otthoni és munkahelyi életedet, addigra kezdhetsz is újra becsomagolni és indulni hazafelé. Útjaim során, én is ismerkedem a határaimmal és közben új és új emberekkel találkozom, a világ egyre több pontján lesz barátom és egyre több történettel és élménnyel gazdagodom.
Azonban, ha egy idegen kultúrában igazán szeretnél elmélyülni, akkor elegendő időt is kell adj neki, hogy befogadjon és megmutassa neked a legbelsőbb titkait is. Ez a Hopp On, Hop Off buszokról, vagy a turistacsoportokat folyton hajcsárként hajtó idegenvezető miatt esélytelen. Így csak karcolgatod a felszínt, pedig ahhoz minimum egy gyémántvágóra lenne szükséged. Ezt a szerszámot hívom időnek, nyitottságnak, egészséges kíváncsiságnak és a hosszú utak alatt sokkal jobban megismerem az adott országot, kultúrát, embereket és nem mellékesen saját magamat is. Hiszen minél hosszabb egy út, annál kevésbé számítanak a fizikai adottságaid és felkészültséged és annál inkább kerül előtérbe, hogy mentálisan milyen erővel rendelkezel!
Miért háttal állsz, vagy ülsz a legtöbb fotódon?
Sokan, sokféleképpen gondolják ennek okát. Pedig csak azt szeretném, hogy te is ugyanonnan és ugyanazt lásd amit én! Szeretem ezt a perspektívát és nem csak azért, mert lassan már a védjegyemmé válik. Miután egyedül utazom, erre is utal és szerintem jobban érezni belőle a természet és az ember kapcsolatát, mint egy selfie-n, vagy egy szemből készült fotón. Ott ugyanis én vagyok a fókuszban, de én épp azt szeretném, hogy arra figyelj, amit én is nézek!
Azt is sokan kérdezitek, hogy készítem ezeket? Legtöbbször időzítéssel és elkattan pár, mire sikerül. Természetesen ha éppen jár arra valaki, akkor van, hogy megkérem, de ma már előtte megmutatom neki, hogy mit szeretnék végeredményként látni és még így is sokszor jobban járok, ha beállítom magamnak a kamerát. Tapasztalatom szerint nagyon sok ember nem érzi, hogy szerkesszen meg egy beállítást, sohasem hallottak az „aranymetszésről“, de sokan a zoom funkciót sem ismerik, sőt olyanokkal is találkoztam már, akik azt sem tudják elképzelni, hogy lehet ám előre, vagy hátra is lépni egy-egy lépést. (no persze nem a szakadék szélén állva).
Kíváncsi vagy rólam még többre? Iratkozz fel az exkluzív, havi hírlevélre!
(Ígérem, nem foglak napi szinten szétbombázni levelekkel!)
IRATKOZZ FEL MOST!
