Pár éve, még nem is ismertük azt a szót, hogy ultrakönnyű túrázás, mára viszont már azt is elértük, hogy jó magyar szokás szerint, ezen a téren is egymásnak feszüljenek az indulatok a közösségi média felületein. Ha valami igazán felesleges erőfeszítés az pont ez a parttalan és felesleges vita és nekünk a természet és a túrázás szerelmeseinek, inkább ez utóbbiakra kellene fókuszálnunk!

Egyszerűen léteznek a kempingezésnek, túrázásnak, hosszú távú túrázásnak, teljesítmény túrázásnak, hegymászásnak, expedíciós hegymászásnak, sziklamászásnak, via-ferratázásnak és a könnyű-, az ultrakönnyű-, sőt ma már a sub-ultrakönnyű túrázásnak is szerelmesei. Más más stílus, de mégis a természet szeretete köt bennünket össze, egyformán süt ránk a nap, ver minket az eső, fúj át a szél és pont ezért fontos, hogy tisztán lássuk a különbségeket.

Maradjunk csak a túrázásnál, mert bár rengeteg teljesítménytúrán vettem részt, négy zarándokutat is végigjártam, via-ferratáztam, másztam sziklát és hegyet – 6 000 méterig fel is jutottam -, sőt kempingeztem is, de az én területem és szenvedélyem a thru hike, azaz a hosszú távú túrázás, azon belül is az ultrakönnyű túrázás.

Ami a hagyományos túrázót a könnyű-, az ultrakönnyű és a subultrakönnyűtől alapvetően megkülönbözteti, az a base-weight, azaz az alapsúly. Az alapsúlyba nem számítjuk bele azt a ruhát amelyet viselünk, illetve nem számoljuk bele a mindig változó mennyiségű ételt, folyadékot, vagy bármilyen krémet (fogrém, naptej, szúnyogriasztó, szőlőzsír, kidörzsölés elleni krém, stb.), wc papírt sem. Szóval amelyek nem mérhetőek állandó súllyal, mert a napi használat függvényében változnak, azok kimaradnak a számításból.

A hagyományos túrázó 20 lbs, azaz 9 kiló fölötti súlyt visz a hátizsákjában. A legtöbb zarándok közéjük tartozik.

A könnyű túrázó 20 lbs, azaz 9 kiló alatti súlyt pakol be a zsákjába. Sokaknak már ez is kihívást jelent. Az ultrakönnyű túrázót 10 lbs, azaz valamivel több, mint 4,5 kiló alatti súlyú zsákjáról ismerni meg, míg a sub-ultrakönnyű túrázókról pedig 5 lbs, azaz durván 2,7 kg alapsúlytól lefelé beszélünk. Ez már végképp komoly tapasztalatot és lemondást kíván.

Ez a stílusú túrázás, nem a panziótól panzióig történő túrázást jelenti egy érthetően könnyű zsákkal, hiszen nincs szükség sátorra, derékaljra, hálózsákra, gázfőzőre és palackra, edényre és még sorolhatnám. Ez egy túrázási életstílus, amely során a teljes időt kint töltjük a természetben és csak készleteink feltöltése és a tisztálkodás idejére hagyjuk el a túraösvényeket.

Az ultrakönnyű túrázás divatjával, mint más felkapott dolgokkal kapcsolatban is ugyanaz a probléma. Kellő tapasztalat nélkül vágnak bele az emberek, túlértékelve magukat és alábecsülve a természetet, illetve azt tartva szem előtt, hogy mások mit szólnak majd, ha meglátják a felszerelésüket. Emiatt évről évre nő a különböző túraútvonalakon megsérült, vagy elhunyt túrázók száma. A tavalyi esztendőben megdöbbentő volt számomra az a felkészületlen tömeg, amely nap mint
nap vágott neki az USA egyik legnehezebb és leghosszabb túraútvonalának, a Pacific Crest Trailnek (2,653 mérföld, 4 270 km). És a jobbik eset az, amikor idő előtt feladják mentális okok, vagy sérülés miatt, mint amikor napi szinten láttam a helikopteres mentéseket és olvastam a fiatalon elhunyt túrázókról szóló cikkeket. Kiszáradás, hypotermia, eltévedés, egyéb balesetek állnak az élvonalban, amelyek szinte 100%-ban a totális felkészületlenség és a vakszerencsében bízásnak köszönhetőek. Persze találkoztam olyannal, akinek fogta a jóisten a kezét, de azért mi ne vágjunk így bele, hiszen életünk kalandja akkor születik meg, ha túl is éljük azt, nem pedig, ha csak lepereg előttünk!

Miután a könnyű- és ultrakönnyű túrázás egyre nagyobb ismertségnek örvend és ennek “hála”, egyre nagyobb divat is alakul belőle. Ezáltal pedig gomba módra születnek az újabb és újabb ultralight felszereléseket gyártó cégek. Ezek leginkább az USA-ban találhatóak és közülük szinte az összes egy pici manufaktúra, vagy még elsőként annak indult vállalkozás, amely az évek során fejlődött a terület piacvezetőjévé.

Pont a divatnak és az egyre jobban szaporodó UL vállalkozásoknak köszönhetően, az UL felszerelések minősége is egyre nagyobb szórást mutat és egyre nehezebb úgy választani, hogy a minőség és a termékek tulajdonságai, kiegészítői és a cégek ügyfélszolgálatai is megérjék a rájuk költött igen borsos összegeket. Természetesen Kína is azonnal kivágta a maga szeletét az UL piacból és tudom, van aki tőlük rendel sátrat, vagy hátizsákot hiszen áraik összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek egy amerikai cég árszintjével, de jó ha tisztában vagyunk vele, láttam már első napon a viharban ronggyá szakadni nem is egy ilyen kínai sátrat…

A könnyű- és ultrakönnyű túrázás felé tartó út legfontosabb lépése nem is a pénz – hiszen a legkorszerűbb és legdrágább Dynema anyagok nélkül is nagyon szépen le lehet nyomni az alapsúly értékét -, hanem a türelem és a rutin, azaz próbáljuk ki a felszereléseinket, ismerjük meg határainkat és óvatosan, biztonságos közegben feszegessük azt.
Induljunk el két-háromnapos túrákra, majd szépen húzzuk felfelé a kint töltött napokat és hagyjuk el a nem szükséges, vagy nem működő felszereléseinket. Sok apró ötlettel, szó szerint vagyonokat és grammok tucatjait spórolhatjuk meg.

Először is írjunk egy teljes felszereléslistát egy Excel táblázatba, amelyben kategóriákat állítunk fel (ruházat, a nagy hármas, konyha, egészségügy, elektronika, egyéb).

• A ruházat azt hiszem eléggé egyértelmű és ide tartoznak a lábbelik, beleértve a camp shoes-t, azaz azt a cipőt, papucsot, vagy szandált/sarut, amit a sátorhelynél hordunk, vagy a különböző szállásokon, illetve amelyeket a vízátkelésekkor is használunk.
• Az ún. Big Three, azaz a Nagy Hármas a felszerelésünk legnehezebb és legfontosabb elemeinek összefoglaló neve, bár igazán négy elemből áll. Sátor, derékalj, hálózsák és a hátizsák.
• A konyhai részbe kerül a gázpalack, gázfőző, lábas-bögre, evőeszközök, kulacs, ételtartó zsák, öngyújtó, konzervnyitó, stb. Az egészségügy tartalmazza a sebtapasztól, a kynezio tape-en és törölközőn át, a csipeszig és fogkefe, fogkrém, gyógyszer, kullancskiszedő, stb. mindent. Ide soroljuk a WC-hez szükséges papírt, nedves törlőkendőt és a kis lapátunkat is, amivel elássuk a “végterméket”.
• Az elektronika tartalmazza a telefont, MP3-as lejátszót, kamerát, aksikat, powerbanket, kábeleket és dugaljakat, elemeket, fejlámpát, GPS-t, vészjeladót, átalakítókat, stb.
• Az egyébbe pedig kerül az útlevél, személyes iratok, pénztárca, bankkártyák, szemüveg, napszemüveg, toll, jegyzetfüzet, útikönyv, térkép, stb.

Amikor mindent felírtunk, egyenként le is mérjük az elemeket és innen következik a matek és a kísérletezés időszaka. Amennyiben UL túrára szeretnél menni, akkor muszáj mindent kipróbálj előtte, hogy tisztában legyél felszereléseid tulajdonságaival és a saját tested működésével, mert ha túlbecsülöd azokat és magadat, akkor csak idő kérdése, hogy nagy árat fizess érte.

Nem mindegy, hogy down, vagy szintetikus a töltet a kabátodban, vagy a hálózsákodban, mert ha elázik a down nem fog melegíteni. Nem mindegy, hogy mennyire vagy fázós alvó, akár nyáron is és melyik testrészed szokott a legjobban fázni és mennyire fázunk, ha nagyon kimerültünk. Nem mindegy, hogy oldalt-, hason-, vagy háton alszol, mert a derékalj választáskor ez az egyik legfontosabb szempont és akkor az állandóan pörgőkről . mint én – nem is beszéltem. Tudnod kell, milyen terepre mész, mennyire lesz ott tüske, mint pl. egy sivatagban, elég vastag-e a sátrad alja, az ún, bathtube floor. Kell-e szúnyogokra, legyekre számítani, mi a helyzet a kullancsokkal, mennyire érzékeny a lábad, bőröd és a körmeid egy hosszú távú túrára, hiszen a zokni, talpbetét, cipő kiválasztása és tesztelése a legfontosabb rész, hiszen, ha a lábad rendben van, akkor a csata felét már meg is nyerted.

Senki sem születik UL túrázónak. Ez egy hosszú folyamat, amely során sokat tanulunk, tapasztalunk, megismerjük testünk jelzéseit és kiismerjük felszerelésünk tulajdonságait. Mindannyian óriási túlsúllyal kezdtük, amelynek persze a legnagyobb részét sohasem használtuk. Életem első hegymászó útján, alig bírtam felemelni a hátizsákomat, de az első zarándokutamon is 16 kilót nyomott a zsákom súlya. Az UL túrázás a rendelkezésedre álló büdzsé miatt is probléma, mert nincs olyan túrázó, akinek otthonában ne lehetne olyan terméket találni, amelyet nagy lelkesen megvásárolt, majd végül sohasem használt.

Ha türelmesek vagyunk, folyamatosan nyitottak a tanulásra, idővel, megtanuljuk mire van valóban szükségünk és mi az, amit nem is használunk, vagy értelmetlen magunkkal vinnünk. Melyik az a zoknink, amelyet inkább le sem veszünk egy héten át, de működik, nem lesznek kidörzsölések lábunkon mikor azt hordjuk. Ezek nagyon apró, de mégis nagyon fontos dolgok.

Persze mindenkinél található egy-egy ún. luxuscikk is, amely azt jelenti, hogy olyan felszerelés, amelyet az igazság szerint tudnánk nélkülözni, de mégis ragaszkodunk hozzá. Ezekkel nincs is baj. Lehet ez egy MP3-as lejátszó, egy plusz zokni, egy napszemüveg, egy apró elektromos pumpa, könyv, stb.

A lényeg nem az, hogy menő UL túrázóknak nézzünk ki, miközben éjjel vacogva próbálnánk aludni, de sohasem vallanánk be senkinek, hogy végigszenvedtük a túrát, hanem az, hogy igazi UL túrázóvá váljunk. De ezt majd hozza az idő, a célunk a komfort legyen! Voltam olyan helyen ahol 29 kilót nyomott a hátizsákom, mert két héten át semmi sem volt a területen és annyi élelmet is kellett vinni, nem beszélve a sarkvidéki időjárás viszontagságairól, de akkor is nagyon élveztem az utat. A legfontosabb, hogy engedd el a divatot és, hogy csak akkor lehetsz
menő túrázó, ha olyan “játszózsákkal” indulsz útnak, amellyel a vasárnapi ebédre sem indulnék el édesanyámhoz! Az vezessen, hogy az észérvek irányítsanak a pakoláskor. A súlytöbblet nem a felszerelés mennyisége miatt keletkezik, hanem, hogy a félelmeidet is a hátizsákba pakolod. Márpedig ettől, csak az idő, a tanulás és a tapasztalat fog megszabadítani. Ha ezeket a lépcsőfokokat átugrod, annak viszont beláthatatlan következményei is adódhatnak.

Persze itthon vagyunk. Bátran “menőzünk” és cowboy kempingezünk – sátor nélkül alszunk egy nylonon és polifoamon a hálózsákunkban -, hiszen néhány helytől eltekintve nem kell tartsunk a kígyóktól, skorpióktól, fekete özvegyektől, vagy akár a mérgező növényektől. A meglepetés majd akkor ér bennünket, ha nem egy hétre megyünk, nem pár száz kilométerre és nem ilyen időjárás érhet bennünket. És akkor fogjuk értékelni a tarp helyett a sátor jelentőségét is, amikor egy hazai pókcsípést követően feldagad a fél arcunk és rohanhatunk az orvoshoz az allergiás roham közben.

Egy szó mint száz, fogadjuk el, hogy a természetszeretők sok műfajt űznek és ezek mindegyike megkíván más-más tudást és felszerelést és a lényeg az, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amellyel a napi kitűzött távjainkat kényelmesen tudjuk teljesíteni úgy, hogy közben a lehetőségeinkhez mérten a biztonságunk és a kényelmünk is megmarad.

Happy and safe hiking.

Olvasd el ezt is a hosszú távú túrázással kapcsolatban: