Sokakban felmerül a kérdés, hogy ha nekivágnak egy többnapos, akár több hetes, vagy hónapos túrának, pláne, ha ultrakönnyen tervezik, akkor mi legyen a főzéssel? Főzzek, ne főzzek és ha igen, akkor milyen üzemanyaggal működjön a tűzhelyem?

Mindig az döntsön, hogy ahova megyünk, ott milyen üzemanyagot lehet beszerezni. Persze jó buli egy hobo-kályha, csak ha éppen napokon át szakad és csak a sátor védelmében tudsz eleve főzni, akkor lássuk be ez eléggé nehézkes művelet lesz. Persze hideg kajával is lazán túl lehet élni egy ilyen időszakot, már ha egyáltalán olyan élelmiszert vittél magaddal, hogy főzés nélkül is működik valamilyen szinten. Az éhség nagy úr, így ilyenkor az is lecsúszik, amit különben nem hinném, hogy választanánk a nem étező étlapról.

Nézzük sorban:

A hobo kályha jó kis cucc, de csak ha – ahogy az előbb is említettem -. a kondíciók is megfelelőek és ha nem hullafáradtan állsz neki a főzésnek, hiszen még tüzelőanyagot is kell gyűjts hozzá. Ráadásul a tűz ereje függ a talált tüzelőanyag minőségétől, illetve melegítő képességét csak azzal tudod szabályozni, hogy mennyit teszel a tűzre. Ott a füst és aztán ott a tűzgyújtási tilalom is és ne abból indulj ki, hogy itthon minden létező szabályt figyelmen kívül hagy a túrázók többsége, hanem abból, hogy külföldön igen drága lesz a vacsi ha elcsípnek és ott van is erre humánerőforrás. Mert ha te okozod a tüzet, lazán rádterhelik fél Kalifornia államot, de Oregon se lesz sokkal olcsóbb…

Igazán az a hobo-kályhával a bajom, hogy koszos és kormos lesz, nem nagyon tudom mivel tisztogatni, illetve nincs is kedvem ilyesmivel bajlódni.

Van aki a benzinfőzőre esküszik és ott, ahol más lehetőség nincs is (pl. Patagónia), tényleg kitűnő választás. Emellett nagy előnye, hogy -40 fokban is tökéletesen működik. Azonban sokkal nehezebb a palack, pláne ha tele van, miután a benzint kizárólag csak fémpalackban lehet tárolni. Erősen tűz- és robbanásveszélyes és igen rendesen kormol ez is. A szerkezet is bonyolult, súlya nem az ultrakönnyű túrázás rajongóinak álma.

A tablettás, géles, viaszos, zsíros lehetőségeket ugranám, mert nem arra való egyik se, hogy hosszú távon oldjuk meg velük főzéseinket. A tabletta jónak tűnne, de az Esbit (hexametilén-tetramin) és a trioxán – ezek a legelelterjedtebbek -, sajnos ártalmasak egészségünkre, pedig, ha jól sejtem az egészségesebb élet reményében indultunk túránkra, nem pedig azért, hogy mérgező égéstermékből szippantsunk jó mélyeket. Szóval ez kuka, pedig ultrakönnyűnek jó lenne. Nem mellékesen, egy tabletta pár deci felmelegítésére elegendő csak és ez is erősen függ persze a víz- és a levegő hőmérsékletétől.

Van még spiritusz, azaz alkohol főző is. Ennek komoly hátránya, hogy pont a duplája üzemanyagot kell cipelj hozzá, mint a benzinfőzőhöz. Tehát vagy többet cipelsz, vagy feleannyi ideig tudsz csak főzni. Persze a főző súlya, még mindig kedvezőbb, mint egy benzinesé. Igaz ez nem kormol, szagtalan is, azonban 0 fok alatt és 2000 méter felett már nem fogod tudni használni. Szóval, nem ez lesz a befutó, mert ráadásul nem látható a lángja és szerintem nem akarod Caius Mucius Scaevolaként végezni és kezed a lángba tartani.

Ha végigolvastad eddig, mindjárt rájöhettél, hogy miért is annyira népszerűek a kemping gázfőzők. Aránylag könnyű beszerezni őket és a működtetésük is egyszerű, bár természetesen miután ez is tűz- és robbanásveszélyes, így pár szabályt illik betartani.

Létezik propánnal, izo-butánnal és butánnal töltött palack, de megtalálhatóak ezek keverékei is a boltok polcain. A lényeg a hatékonyságában rejlik, hiszen 2000 méter felett a bután palack ugyanúgy cserben hagy, mint az alkoholos főző. A fűtőértékeik ugyan egyformák, de a forráspontjaik eltérőek, így határozottan nem mindegy, hogy melyiket kéred a szaküzletben.

A propáné -42 fok Celsius, az izo-butáné -11,7 fok, a propán-butáné -5 fok, míg a butáné -1 fok. Csak, hogy egyszerűbben megértsd, amennyiben mínusz 10 fok Celsius hőmérsékletnél főzöd a vacsorádat, akkor a propán-bután palackodból, kizárólag csak a propán mennyisége fog csökkenni, míg a butánt cipelheted tovább másnap. Azt javaslom, hogy a 100 % propán tartalmút felejtsd el, mert az nagyon balesetveszélyes!

Hihetetlenül sok kirohanást láttam a közösségi média túracsoportjaiban a gázfőzők hatékonysága ellen, pláne télen, vagy magasabban, de mínusz 20 Celsius fokban és 3000 méteres magasságig is napi szinten használtam és használom és nekem eddig, soha semmi problémám nem akadt velük.

Persze a gázfőző is tud problémákat okozni és a gázfőző fejek súlyában is hatalmas a szórás.

Először is, tudnunk kell, hogy kiszúrós, vagy rátekerős a gázfőzőnk és ahhoz kell palackot vennünk. Grönlandon például az ismerősöm úgy járt, hogy nem kapott csak kiszúrósat, míg neki rátekerős volt, így két héten át hideget evett, ami ott nem annyira üdvözítő, ugyanis pechére még kiszúrós gázfőzőfejet sem lehetett kapni a boltban. 

Amikor egy ilyen helyre indulsz, egyszerűen tudnod kell, hogy mire számíthatsz és vagy viszel kétféle fejet, vagy veszel egy adaptert, azaz átalakítót hozzá. Abban ne reménykedj, hogy a gázpalackot fel tudod adni a poggyászodban, vagy postán, ugyanis mindkettő szigorúan tilos! Itt is javaslom, hogy ne próbálkozz a magyaros kiskapu kereséssel!

Ezek után eldöntheted, hogy a 100 grammos kicsit, a 220 grammos nagyobb, vagy az ennél is nagyobb 450 grammos palackot viszed magaddal. Ha rutinos vagy és nem pazarolsz, akkor két hétre a 220 grammos is elég lesz. Igaz, már sokkot fogsz kapni az utolsó napokban, hogy nem fogy-e ki idő előtt, de ha odafigyelsz, pont elég lesz.

A palackokon van egy kis műanyag kupak. Ennek súlya 2 gramm. Sok ultrakönnyű túrázó, ezt lazán kidobja és nem “cipeli” magával, de nem javaslom, hogy ezt tedd! Ugyanis így sokkal könnyebben koszolódik, rozsdásodik és a főzőfejed hatásosságát tudja lerontani, vagy tönkretenni, ha belekerül a szennyeződés. Nem azon a 2 grammon fog múlni túrád sikere hidd el!

Nagy kérdés, hogy ha fel, le tekergeted az égőfejet, akkor mennyi gázt veszítesz el ezekkel és nem jobb-e, ha feltekered és úgy viszed magaddal. Nos, azt javaslom, várd meg mindig míg kihűl – ez kb. 5 perc – és utána nyugodtan válaszd le a palackról!  Ha rajtahagyod, akkor elég ha a zsákodban kicsit eltekeredik és máris elkezd szivárogni a gáz. A le-fel szerelésekkel pedig, minimális a veszteség. Mérések szerint 20 le- és feltekeréssel veszítesz el 1 grammot, de ennyi használat után eleve cserélni is szoktunk egy kis palackot.

Maga a gázégő fej a legfontosabb és ennek súlyán nagyon sokat tudsz megtakarítani, de ugyanúgy a felhasznált gázmennyiség is nagyban függ az égőfej minőségétől.

Igaz, hogy egy Jetboil főző – ez kompletten tartalmaz egy főzőfejet, a főzőedényt is, ráadásul olyan borítással, hogy ne égesse meg a kezedet az átforrósodott edény és szélvédelmet is ad -, jóval nehezebb mint egy gázfőzőfej és titánium edény, azonban 2,30, vagy 1,40 perc alatt forralja fel a 6 dl vizet. 

A Soto Windmaster véleményem szerint a piacon található egyik legjobb választás, ráadásul piezzo-s gyújtóval, tökéletes szélvédelemmel és elfogadható 67 gramm súllyal, plusz a 2,30 perc alatti forralási idővel. Ezzel nyugodt szívvel főzhetsz a szabadban, kis túlzással még egy tornádóban is.

Én egy ideje azonban egy kínai, titánium BRS 3000T égőfejet használok ami mindösszesen 25 gramm. A leírása szerint, 2,58 perc alatt forral fel 1 liter vizet, de ez messze nem teljesen fedi a valóságot. Hosszabb idő kell hozzá és úgy is, hogy az én edényem csupán 750 milliliteres és ráteszem a fedőt is. Ahogy fedőt, úgy mindig használok hozzá szélfogót is, mert ez nagyban elősegíti a hatékonyságát és spórolok az elfogyasztott gázmennyiséggel is. Csak akkorára állítom a lángot, hogy az edény szélein ne nyúljon tovább. Nagyon oda kell figyelj rá, mert sérülékeny, illetve ha nem stabil helyre teszed, a három darab lecsukható, kis edénytartó lába nem biztos, hogy stabil felfekvést biztosít majd az edényednek és nem a legkellemesebb, ha ráborul a tűzforró víz, jó esetben csak a sátradra és nem pedig rád!

Mindemellett nagyon szeretem és megtanultam hatékonyan használni, de jóval több idő kell hozzá, mint egy Jetboilhoz, vagy Sotohoz. Ez akkor tud gondot okozni, ha már mindenki aludna, te pedig még mindig ott molyolsz hullafáradtan, mert ők már megették a kaját, te pedig még akkor is főzöl, zörögsz a zacskókkal, sziszeg a gáz. 

Persze, ha nem kell spórolj a gázzal, az sokban elősegíti a hatékonyságát, de nálam ez nem jellemző opció, hiszen sokszor hiába tudom, hogy az adott településen lesz olyan üzlet, ahol elvileg kapható gázpalack, azonban csak a helyszínen fog kiderülni, hogy valóban lesz e a polcon…

Ami segít a takarékoskodásban:

• Használj mindig fedőt! Ez kb. 1,5 gramm gázt képes megtakarítani neked egy főzés során.
• Mindig használj szélfogót. Akár 6 grammot is elveszíthetsz enélkül egy forralás ideje alatt.
• Ne tekerd a maximumra az égőt, mert közepes lángon – ahogy írtam, én csak akkora lángot használok, hogy a láng nyelve ne nyúljon ki az edény oldaláig – 1 grammot is tudsz spórolni egy forralás alatt!
• Amennyiben lehetőséged van használj olyan vizet, amelyet nem abban a percben szűrtél a jéghideg patakból, mert ezzel is 1 gramm gázt spórolhatsz. Ha pedig a Nap felmelegíti, még ennél is többet.
• Annyi vizet forralj csak mindig, amennyire valóban szükséged van és ezzel akár 2,5 gramm gázt is megtakaríthatsz!

Azzal is nagyon jól tudsz spórolni, hogy kiszámolod, az amit enni szeretnél, kb. mennyi gázt használ el. Egyszerűen kipróbálod mennyi szükséges egy teához, kávéhoz, egy zabkásához, egy dehidratált, zacskós túraételhez, egy zacskós leveshez, vagy zacskós tésztaételhez. 

Leméred a palack súlyát, majd minden főzést követően újra. Így tudni fogod, hogy melyik étkezéshez, hány gramm gázra volt szükséged. Szépen összeadod és levonod a gázpalackra írt súlyból. Így kiderül, hány étkezésre, illetve napra lesz elegendő egy palack tartalma. 

Itthon a Kéktúrák során nem könnyű a thru hikerek élete gázpalack szempontjából. Ugyanis nagyon kevés helyen tudsz vásárolni, postázni nem tudod és ha kifogy, akkor vége a tudománynak. Budapesten megveszed, de aztán hol? Nincs ráépülve sajnos úgy a túrázó infrastruktúra, mint akár csak a szomszédos országokban, messzebb ne is menjek.

Így az Országos Kék-Körre nem is vittem magammal semmit, hanem szinte végig hideget ettem az 57 nap során. Persze bíztam benne, hogy majd lesznek éttermek, de ebben se reménykedj, alig lesznek és összesen hétszer volt erre lehetőségem, illetve, amikor a barátaim megleptek és náluk ehettem valami laktató finomságot. A többi napon pedig maradt a zabkása, a kakaós csiga, a csokik, energiaszeletek és a szendvics.

Egy biztos, ha nem a cold soaked, azaz áztatott ételt választod a hosszú hetek, hónapok során, akkor jobb, ha előtte szépen kikísérletezed ezeket és nem a sűrűjében kell beletanulj a főzés és a gázfőző használatának fortélyaiba.

Bízom benne, tudtam neked segíteni! Amennyiben van tapasztalatod, pláne ha más, mint az enyémek, más eszközökkel, módszerekkel, akkor írd be kommentbe, hogy tanulhassak én is belőlük!

Amennyiben pedig érdekel az ultrakönnyű- és a hosszú távú túrázás és még nem ismered a merino ruházatok előnyeit, akkor ebben a bejegyzésben igyekeztem mindent összeszedni a témában: