Ma van a Föld Napja, amelynek jelmondata:

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”

Az esztendők során, ahogy egyre több időt töltöttem a természetben, sokkal nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy a Föld Napja már rég nem egy ünnepnap a naptárban, hanem egy fontos figyelemfelhívás arra, hogy kiemelkedően fontos megőriznünk és tisztelnünk ezt a lenyűgöző természeti szépségekkel és élőlényekkel megáldott bolygót, amely az otthonunk.

Amikor a világ túraútvonalait járom, ugyanis szomorúan nézem Grönland egyre szűkülő jégmezőjét, a Mont Blanc eltűnő gleccsereit és a nyomukban maradt elkeserítő látványt, a porig égett amerikai vadont, a hólepte Mojave-sivatagot, vagy a már hivatalos megjelölésében is elsivatagosodott Alföldet és a kiszáradt tavainkat.

Grönland – Russel-gleccser

Ma délelőtt, a Kékestető hóval borított világát néztem az időkép.hu webkameráján – https://www.idokep.hu/webkamera/kekestetosipalya – és elgondolkodtam közben azon, hogy milyen mértékben változott meg az időjárás gyermekkorom óta. Nem csak az ilyen meglepő havas pillanatok, hanem a váratlan- és hatalmas viharok, egyik nap nyár, másik nap tél jelenségek is egyre gyakoribbak és nem kell nagy tudomány hozzá, hogy belássuk, ezek nem csak véletlen események.

Régen nem kellett gyermekként 50 faktoros naptejbe mártani minket, hogy egész nap a Balaton-parton ülhessünk és valahogy klímaberendezések nélkül is tökéletesen elvoltunk nyaranta. Nem csak egy szép keddi délelőttre esett a téli évszak és sokszor mehettünk szánkózni a Tabánba, vagy a Városliget szánkódombjára, de arra is tökéletesen emlékszem, hogy édesanyám hányszor húzott haza szánkón az akkori Köztársaság téren át az óvodából. Nagyapámmal korcsolyáztam a befagyott Balatonon, vagy a debreceni Vekeri-tavon és az egyik fővárosi iskola vízzel felöntött udvarán jéghokiztam a haverokkal. Ma már télikabátot is nagyon ritkán veszek fel és igazi havat látni is több órát utazom a magasabb hegyek közé.

A klímaváltozás nyomai mindenhol jelen vannak körülöttünk, és ha nem teszünk valamit, akkor ezek a változások csak fokozódni fognak, mégpedig egyre gyorsabban. Persze tisztában vagyok vele, sokan gondolják azt, hogy klímaváltozás nincs is, politikusok pedig nem foglalkoznak vele, hiába beszélnek róla komoly tudósok. Nekik – és sokan másoknak is – ez csak klíma hiszti, hiszen számukra csak a négyévenként újraválasztás a fontos, nem egy hosszú távú terveket és megvalósítást elváró program kidolgozása és megvalósítása. No meg a mi már úgysem fogunk élni, kit érdekel hozzáállás, a konteó- és lapos Föld hívők serege. Unokáink, dédunokáink természeti öröksége meg egyre inkább feledésbe veszik.

Sir David Attenborough az “Egy élet a bolygónkon – A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről” című könyvében és dokumentumfilmjében pedig életének kilencven esztendejét végigkövetve tökéletesen bemutatta miért korunk nagy tragédiája az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése. Megdöbbenve nézhetjük az eltűnő tájakat, a kihaló állatfajokat, az eltűnő és sokszínű szépségeinket. Ugyan napi szinten szinte észrevehetetlen – és így csalóka ábrándot is kelt, hogy minden rendben -, pedig nap mint nap itt zajlik körülöttünk. A Föld évmilliárdnyi munkája megy a “levesbe” a felelőtlenségünk és érdektelenségünk, homokba dugott fejünk miatt csupán néhány évtized alatt.

Azonban itt jön a mi szerepünk, mint közösségnek és egyénnek egyaránt. Ugyanis mindannyiunknak felelősségünk van abban, hogy mi is tegyünk valamit a Földünkért. Ez nem csak egy nagyobb szervezeti, vagy kormányzati erőfeszítés kérdése, hanem társadalmunk tagjainak személyes felelőssége is.

A túrázók, természetjárók, kirándulók, hegymászók, sziklamászók, terepfutók, túrasízők, hegyikerékpárosok, lovasok – és még sokáig sorolhatnám – egyre bővülő közössége különösen nagy lehetőségekkel bír ezen a téren. Mi, akik szeretettel töltjük napjainkat a természetben, közelebb vagyunk hozzá, mint sok más ember. Sokkal hamarabb láthatjuk és érezhetjük a klímaváltozás hatásait, és éppen ezért felkészültebbnek is kell lennünk arra, hogy cselekedjünk!

Kezdhetjük egyszerűen azzal, hogy odafigyelünk arra, hogy szemétmentesen túrázzunk, hogy hol és miképpen vadkempingezünk mindezekkel megóvva a természet szépségét és élővilágát. Felszedjük mások szemetét, rászólunk – igen, a konfliktust is vállalva – azokra, akik letapossák a növényzetet, eldobják a papírszebkendőt, WC papírt, PET -palackot, vagy az energiaitalos dobozaikat.

Nem kell másra, másokra és szervezetekre várnunk, hiszen a változás egyénileg is elkezdődik. Mindannyian képesek vagyunk kisebb vagy nagyobb változásokat bevezetni az életünkben, amelyek hozzájárulnak a fenntarthatósághoz. Tudunk magunknak zöld környezetet teremteni otthon és nem csak a gyepszőnyeg a kertben, vagy a full térkövezett , perzselő terület lehet a két elképzelhető variáció. Persze nem élünk mindannyian kertes házban, vagy van erkélyünk, teraszunk, de ha igen, teremthetsz olyan környezetet, amely otthon az állatoknak is. Én ezt tettem és nem igen találsz a lakóparkban – egy másikon kívül – még egy olyan kertet, amelyben ennyi madár énekelne örömömre. Nálam költenek mert biztonságot teremtettem számukra. Van állandó gerlepárom, feketerigóim, cinkéim, házi rozsdafarkúm, bibicem és még sorolhatnám. De megjelentek a levelibékák, szállt le már kócsag is a kertbe, vadkacsa a kis tavamra – a halaim nem túl nagy örömére – és egyszer meghökkenve tapasztaltam, hogy egy nyuszi is betért hozzám. Igyekszem előadásaimon és bejegyzéseimben is edukálni az embereket, hogy mire figyeljünk jobban, hogy milyen negatív hatásai lehetnek csupán egyetlen elhajított PET-palacknak is. Emlékezzetek csak a tavalyi őzes videómra:

https://www.facebook.com/Gondolatbonbonok/videos/1297662360875848

 Tehát, túrázó barátok, legyen a Föld Napja nekünk mindannyiunknak egy új kezdet, hogy még jobban odafigyeljünk arra, amit a Földünkért tehetünk! Ha mindannyian együttműködünk és személyes felelősséget vállalunk, lehetőséget teremthetünk egy fenntarthatóbb jövőért, amelyben továbbra is élvezhetjük a természet szépségeit.

Van egy indiai származású guru, akinek tanításait jó ideje igyekszem megfogadni. Sadhguru így fogalmazott: 

„Minden más teremtmény a Földanya jóllétéért dolgozik. Csak nekünk, embereknek kell megváltoznunk.”

Igyekszem eszerint élni.

Továbbra is kívánom, hogy minden lépésed a természetben egy élményekkel és természeti szépségekkel teli kaland legyen, amely felébreszti a figyelmed a körülötted lévő világra, és arra inspirál, hogy óvd és sokkal jobban tiszteld azt, hogy még nagyon sokáig és nagyon sokan láthassák majd azt a csodát, amelyet ma még mi is láthatunk!

Boldog Föld Napját!