Senki sem születik profinak és mint tudjuk az összes szakértő is egyszer kezdő volt, de azért sok nehézséget, fájdalmat, feleslegesen elköltött összeget tudunk megspórolni magunknak, ha megfogadunk pár jó tanácsot.

Természetesen jómagam is beleestem a kezdők hibáiba, miután nem volt olyan, akitől segítséget kaphattam volna, illetve tizennégy évvel ezelőtt, még messze nem lehetett annyi információt összegyűjteni az internetről, mint manapság.

Number 1.

Milyen cipőben vágjak neki?

A legtöbbek azt hiszik, hogy ha túrázásról, vagy zarándoklatról van szó, akkor az kizárólag csak keménytalpú, jó nehéz bőrbakancsban képzelhető el. De ha nem is bőrben, akkor sem tudnak szabadulni a bakancs lelki szemünk előtt megjelenő magasszárú képétől. Pedig erre egyáltalán nincs szükség. Ha az El Caminóra indulsz végképp nincs.

A világ legtöbb túraútvonalára, pláne zarándokútvonalára, tökéletesen elegendő – és jóval kényelmesebb lesz – egy terepfutó cipő, amennyiben gyenge a bokád, akkor ennek félmagasszárú változata és ha az egész útvonal sziklás terepen halad – mint mondjuk egy GR20 Corsica -, akkor válts csak túrabakancsra. Persze, ha kemény sziklás terep, hó, jég – ahova hágóvasra is szükséged lesz – vár rád, akkor léphetünk szépen felfelé a keményebb alpesi-, majd magashegyi bakancsok felé.

A másik fő hiba a cipőválasztásnál a méretválasztás. Komoly fájdalmaktól, körömbevérzésektől és lerúgásoktól, illetve vízhólyagoktól kímélhetjük meg magunkat, ha nem olyan méretet választunk, amelyik pont kényelmes. Ugyanis az órákon- és napokon át tartó gyaloglás során megdagad a lábunk, lábfejünk elterpeszkedik, illetve a lejtmeneteknél előrecsúszik és máris kész a baj. Legalább egy-másfél számmal nagyobbat válasszunk, de ez csak körülbelül használható javaslat, ugyanis nagyon függ a márka sámfaméretétől és formájától. Nekem például 45-ös lábam van, azonban a túracipőim, terepfutó- és utcai futócipőim is 47/-1/3-osak. És ez a kényelmes az Adidas, a Hoka és az Altra cipőiből. Ezzel szemben, a Salomon választékából egyszerűen még sohasem találtam olyat, amely kényelmes lenne, ne mozogna a sarkam benne, stb. 

Kis túlzással, szinte bármi mást hagyhatsz az utolsó pillanatokra, de a cipőválasztással sohase tedd ezt! Ki kell tapasztald, hogy hosszabb távokon is kényelmes-e, nem fájdul e meg benne a sarkad, nem nyomja e a bokád, vagy dörzsöli ki, mennyire izzad bele a lábad, hogy működik a vízálló membránja, miképpen reagál, azaz mennyire csúszik, vagy tapad vizes környezetben (sziklákon, sárban, agyagos ösvényen, vagy akár hóban, jégen). Amikor már kint leszel a természetben, távol mindentől és mindenkitől – nem beszélve az outdoor üzletektől -, akkor már késő lesz azon morfondírozni, hogy miért nem vettél nagyobbat, másikat, no és miért nem gyalogoltál benne kicsit.

A terepfutó- és könnyű túracipők másik hatalmas előnye, hogy nem kell betörnöd. Csak felveszed az újat és mész tovább. Egy bakanccsal, azért ez nagy lutri mint tudjuk. A lazaság a cipő terén komolyan bünteti a túrázót, vagy zarándokot. Sosem feledem a zarándokszállásokon, sok-sok zarándok délutáni programját, midőn minden nap “műtötték”, kiszúrták, ragasztották, tapasztották lábukat.

Simán megúszhatod mindezt egy kis odafigyeléssel és rákészüléssel!

Numer 2.

Most akkor mit csináljak?

A második komoly hiba, hogy nem szánsz kellő időt arra, hogy utánanézz hova is indulsz. Nem fektetsz elegendő energiát abba, hogy kis kutatómunkát végezz a neten, olvass róla cikkeket, blogbejegyzéseket, vagy könyveket és emiatt később problémáid lehetnek. Lövésed sincs, hogy van olyan ország, ahol a peronon kell érvényesítsd a jegyedet, hogy kellett volna egy EU egészségügyi kártya, hogy milyen szokásokra illik és kell odafigyelned, milyen terep és időjárás vár, vagy várhat, milyen átalakítót kell beszerezz a konnektorhoz, sőt fizetned kell e minden töltésért, melyik túraösvényre, vagy annak melyik szakaszára kell külön engedélyt kérned, azokat hol kapod meg, van e kiadott engedélylimit, hol sátrazhatsz és hol nem, vagy csak a kijelölt helyeken alhatsz, no és milyen vadállatokra, méreggel rendelkező pókokra, kígyókra, stb., illetve milyen mérgező, allergiát, vagy ekcémát kiváltó növényekre kell odafigyelj és akkor még arról nem is beszéltem, hogy nem fogod tudni, hol kell összegyűjtened a használt toalett papírodat és kivinned az ösvényről, mert ha nem teszed summás büntetés lesz az elismerésed érte.

Tudnod kell, kb. mekkora büdzsével szükséges rendelkezz ahhoz, hogy ha bármi probléma adóik, akkor se kerülj bajba. Működik e ott a telefonod, vagy nem és ha szükséges milyen szolgáltatók vannak az adott területen. Van olyan ország (pl. az USA), ahol egyes típusok (pl. Huawei) a korlátozások miatt egyik szolgáltatónál sem fog működni. Tudsz e az indulás helyszínén gázpalackot venni és főleg azt a típust, amely a te gázfőződhöz kompatibilis, vagy esetleg csak benzinfőzőt tudsz majd használni. Nem tudod, hogy zuhatagos folyókon kell majd átkelj és nem tudod mit kell ilyenkor tenned. 

Ezer és ezer apróság, amelyek óriásokká tudnak nőni egy adott pillanatban.

Akár zarándokútra, akár egy hosszú távú túrára indulsz, biztos lehetsz benne, hogy életed meghatározó élményében lesz részed. Azonban inkább legyen pozitív ez az élmény, mint negatív!

Number 3.

Mire ment el ennyi pénz?

Nincs olyan túrázó szerintem a Földön, aki nem adott volna ki feleslegesen nagyobb összeget felszerelésre, mint szükséges lett volna. Illetve, ne lenne otthon olyan darab, amit még soha, vagy csak egyszer használt és így felesleges pénzt költött el erre, vagy ha használja is, de ma már pontosan tudja, hogy olcsóbban is hozzájuthatott volna. Esetleg épp ezzel ellentétben, ha megbízható márkát választott volna – még ha drágább is -, akkor nem kellett volna később – amikor az olcsó, de silány minőségű felszerelése tönkrement – megvennie ugyanazt, aminek árát első körben sokallta.

Ha tervezünk, szánunk kellő időt a felkészülésünkre, kutatómunkára, sok felesleges kiadástól tudjuk megkímélni magunkat. Éppen ezért szoktam jó előre eltervezni ezeket és onnantól már csak az akciókat keresem, legyen az cipő, hátizsák, ruha, vagy bármi más. Óriási összegeket tudsz ezzel így megspórolni és akármennyire is jól vagy elengedve és legyintve mondod, hogy nem számít, azért csak szívesebben költenéd ezeket az összegeket másra.

Minél előbb van meg a listád, annál olcsóbban tudod beszerezni a felszerelésedet, mert lesz rá elegendő időd, hogy vadássz! Internetes oldalak, akciók, pl. télen a kutya nem vesz zsákot, vagy nyári hálózsákot. Szóval keresgélj és nagyon sokat takaríthatsz meg! Az Adidas Outletben havonta van 30%-os akció és itt ráadásul kevesebb mint féláron veheted meg a kinézett termékeket.

Sokszor hallottuk már, hogy az idő, pénz. Ebben az esetben is tökéletesen igaz ez az alapigazság.

Number 4.

Bakker, otthon felejtettem…

Ha kapkodsz, nem tervezel, nem írtál egy minden apró részletre kiterjedő felszereléslistát (útlevéltől, az Algopyrinig), utolsó pillanatra hagyod a pakolást, akkor könnyen járhatsz úgy, hogy a reptérre menet – vagy már a repülőn -, még rosszabb esetben, csak akkor, amikor szükséged lenne rá eszmélsz rá, hogy mit felejtettél otthon. El sem tudod képzelni, hány alkalommal kértek már tőlem telefonkábelt, mert véletlenül másik eszköz zsinórját hozták el és nem tudták feltölteni a mobiljukat. De útlevél miatt is álltam már órákat Hegyeshalomnál, míg nem hozták a családtagok a delikvens után a dokumentumot. Láttam feltöltetlen powerbanket, elem nélküli fejlámpát, sőt sátorcövek nélküli sátrat is.

Amikor életed talán eddigi legnagyobb kalandjára indulsz, legalább ennyit szánnod kell rá, nehogy azonnal egy rémálommal induljon, hogy otthon maradt az allergiagyógyszered, az asztma spray-d, a kontaktlencséd, vagy szemüveged, de akár hiszed, akár nem, láttam már olyat is, aki a túracipőjét nem hozta magával, vagy a jeges, havas útvonalhoz elengedhetetlen hágóvasát. Ez utóbbi esetben, nem is egy hasonlót tapasztaltam.

Van, amikor mindez keserédes és tudsz még nevetni rajta, mert csak kellemetlen, azonban van, amin az életed is múlhat. Legyen listád és pakolj az alapján!

Number 5.

Hátamon a zsákom…

Jó kérdés, hogy milyet válassz, hiszen ha felteszed ezt a kérdést mondjuk egy Kéktúra-, vagy zarándok Facebook csoportban, akkor azonnal kapsz úgy 40 különböző választ és úgy meg leszel zavarodva, mint nyuszi a réparaktárban.

A lényeg, hogy nem kell akkorát vegyél, amekkorába te is beleférsz, mert minél nagyobb, annál többet pakolsz bele, még ha azt is hiszed, hogy nem így lesz. Nyugodj bele, így lesz!

Láttam 65-75 literes zsákokkal megrakott zarándokokat is görnyedni Spanyolországban. Természetesen ez a te utad és úgy mész, ahogy szeretnél, de azért jó ha tudod, a jóisten sehol sem írta elő, hogy zarándokolni csak szenvedések árán lehet és szabad.

A másik, hogy létezik férfi és női hátizsák és természetesen nem véletlenül készítenek női változatot, hiszen a mellrésznél más a heveder kialakítása, más a mérete, stb. És a legfontosabb, amit a legtöbb kezdő nem tud, hogy a hátizsákokat is méretezik az úgynevezett torzo méretek alapján, hogy a nyak és a derék távolsága miatt kényelmes lehessen a zsákod, jól üljön rá a csípődre. Mert ugyebár egy hátizsákot nem a vállon cipelünk és nem is a derekunkon, hanem a csípőcsontra ültetve.

Vannak zsákok viszont, amelyek nem méretre vásárolhatóak, hanem a hátlapjuk állítható. Ne sózzanak rád egy kisebbet, hogy “Áhhh… ez is jó lesz!”, mert nem lesz jó! És az sem jó, ha az állítható zsákot kell maximálisra nyitnod, mert akkor már alig van valami rögzítési felülete a tépőzárnak.

Kérd az eladók segítségét! Van, ahol homokzsákokat is találsz, hogy megterhelve próbálhasd ki. Sokféle zsák létezik, sokféle aktivitáshoz, így picit nézz utána mire is lesz igazán szükséged és próbálgasd őket nyugodtan, hiszen ez lesz jó ideig a házad és nem mellékesen szép summát  is fogsz otthagyni érte. Van e benne esőhuzat, vagy külön kell- e megvásárolnod, vagy éppen vízálló a zsák. Van e air-flow része, merevítése, mennyire strapabíró az anyaga. Vannak e oldalzsebei és elegendőek e annak méretei a telefonodnak? Ne az árra, hanem az ár-érték arányra figyelj, mert sokan járnak úgy, hogy nem hogy egy-két hét után, hanem már 3 nap után kell új felszerelést vásárolniuk. Anita és Steve Pamplona-ban (Caminoteca) sokat tudna mesélni, hogy a harmadik napon már hány zarándok vásárol náluk felszerelést! De ez ugyanúgy elmondható ez az Appalachian-, vagy  a Pacific Crest Trail első két hetéről is.

Én azt a fajta zsákot részesítem előnyben, amelynek a deréköv részénél nagyobb méretű zsebei vannak, sőt a vállpántján is vannak ilyenek. Itt tartom a müzlijeimet, a másikban a ragtapaszt, a vállpánton lévőben a kesztyűmet,  napszemüvegemet, stb. Ha hirtelen kellene valami, ne kelljen levenni állandóan a zsákot, kinyitni, kipakolni, pláne egy szakadó esőben. Minden essen kézre! 

Ezért fontos, hogy elmenj vele egy kicsit túrázni, hogy kiismerd magadat és a zsákodat is. Mennyi időnként eszel, iszol, hova rakod ezeket. Miképpen fogod vinni, hogy veszed elő, hogy rakod el a felszereléseidet és mindezt a lehető legkevesebb energia felhasználásával. Amennyiben túrabotot, vagy jégcsákányt viszel magaddal, hova tudod rögzíteni, hogy ne zavarjon. Hova tudod csatolni a fényképezőgépedet a GPS jeladódat, stb.

Number 6.

Ez de rohadt nehéz…

Az előző fejezetben már említettem. Minél nagyobbat vásárolsz, annál többet fogsz pakolni bele és a végén meg fogsz szakadni már akkor is, amikor felemeled, hogy felvehesd. Aztán szépen, útközben fogsz itt-ott “elveszíteni” darabokat a cuccaid közül, mert nem hallgattál rám.

Ezért írj listát és mindent mérj le a konyhai mérlegeden! Még azt a pár Algopyrin tablettát is. Vágd ki a ruháidból a címkéket, mert azokból a jelentéktelen grammokból születnek azok a kilók, amelyek feleslegesen izzasztanak meg és teszik kevésbé élvezetessé utadat!

Két állítás van. Az egyik alapján a testsúlyod 10%-nál ne legyen nagyobb a zsákod súlya. A másik szerint – és én ezt preferálom -, a testsúlyod 1/6-a lehet ez a maximális súly. Amennyiben nem ultrakönnyű cuccal indulok el, nekem az 1/6-nál kevesebb, de a 10%-nál több ez a súly. (Rengeteg mindentől függ. Tudsz e útközben vásásrolni, vagy két hétre kell élelmet vinned, kell e hágóvas és jégcsákány, vagy nem, stb., stb.) A kettő közé kell belőni a súlyt! Persze ez a javasolt maximum! Az, hogy te mennyivel vágsz neki az útnak, csak rajtad áll, de ne ess bele az ultrakönnyű divatőrület hibáiba és feleslegesen kockáztatsz. Mert pár napig nincs is ezzel gond, de hosszú távon épp elég lesz neked a normális fizikai és mentális teher, nem lesz szükséged még arra is, hogy reszketsz éjjel, ázol és fázol napokon át.

Amikor az űrtartalmat nézed, úgy válassz, hogy nagyjából legyen meg a listád és tudd mennyi a csomagod. Ne vásárolj nagy zsákot azzal, hogy jó lesz, mert nem lesz jó! Majd rájössz, hogy ha nagyobbat veszel, többet is fogsz pakolni bele, pláne ha rutintalan vagy. És ha ez az első ilyen utad, akkor ismerd be tapasztalatlanságodat és amit összecsomagoltál, annak a felét most azonnal rakd is ki!

Number 7.

Már nem emlékszem…

A legeslegnagyobb hiba, ha nem dokumentálod utadat, annak emlékeit és számtalan élményét. Fényképezz, videózz, írj naplót, ha nem szeretsz írni, készíts hangfelvételt, de valamilyen módon próbált elraktározni emlékeidet, mert később nagyon fogod bánni, hogy mindezt nem tetted meg! 

Nem azért, hogy mutogatni tudd és posztolni az Instagramon, hanem mert a múló idő jellemzője, hogy elhomályosítja a részleteket és amikor visszanézed, újraolvasod, vagy hallgatod emlékeidet, azonnal visszahozza azokat az apró pillanatokat is, amelyek oly sokat adtak neked utad során.

Ki tudja, évek múlva talán majd megszáll az ihlet és írnál belőle egy könyvet , tartanál egy előadást és de jó lenne emlékezni annak az aprócska falunak nevére, arra, hogy miképp neveztétek el a belga langaléta túratársat, melyik napon is találkoztál össze egy szarvassal az erdő közepén, vagy lenne pár fotód a barátaidról, arról a meseszép kilátásról a hegy tetejéről.

Sokszor érünk olyan szakaszába életünknek, amikor jó visszanyúlni ezekhez a csodálatos pillanatokhoz és újratöltődni általuk.

Ne hagyd ki ezt, nem érdemes!

Number 8.

Nem volt rá időm.

Ezt a kifogást mindenki jól ismeri, de ha nem próbálod ki a felszerelésed minden egyes darabját még otthon, vagy egy próba túrán, akkor igen komoly meglepetésekben lehet részed és ne reménykedj, hogy ezek olyanok lesznek, mint amelyeket a születésnapodon szoktál meg!

Úgy vágsz bele, hogy egyszer sem állítottad fel a sátradat, mert majd ott úgyis lesz időd? Fogadjunk, hogy mindjárt az első napon ömleni fog az eső és rommá ázva fogod bánni azokat a perceket, amelyeket elszalasztottál otthon és most kell megfejtened, mit hova kell kapcsolni, leszúrni, kihúzni, stb.

A GR20 Corsica befejezése napján Andreas-al – egy osztrák sráccal, akivel már az indulás előtti napon összehaverkodtunk – Conca-ban ragadtunk mert csak másnap reggel indult busz Bastiaba. Lesétáltunk a település kempingjébe és szépen felállítottuk sátrainkat a lépcsőzetes kialakítású területen, majd leültünk a délutáni napsütésben pihenni, beszélgetni és kiélvezni az öröm pillanatait, hogy sikerült teljesítenünk a túraútvonalat.

A felettünk lévő szinten egy francia lány, Ofélia próbálta felállítani zöld, egyszemélyes sátrát, de nem sok sikerrel. Volt még használati utasítása is hozzá, de így sem boldogult. Teltek a hosszú percek, de csak nem jutott előbbre a megoldás felé és többszöri összedőlés, újrakezdést követően sem akart állni az az apró sátor.

Egy idő után már nem bírtam nézni és mondtam Andreas-nak, hogy menjünk és segítsünk neki. De azt válaszolta: “Hagyd Steve, ha most nem fogja megtanulni, holnap már késő lesz.” Igaza volt. Így hagytuk tovább, hagy küzdjön, de inkább volt ez küszködés. Elmúlt egy óra hossza, majd már kettő is, de a sátor még mindig nem állt és katasztrofális látványt nyújtott akkor is, amikor legalább hasonlított kicsit a kész állapotára. Pedig pár perc kellett volna csak hozzá. Ránéztem újra Andreas-ra, mert már tényleg nem bírtam nézni és annyira sajnáltam a lányt, mert láttam mennyire akarja, de már könnyes volt a szeme. Végül nem bírtam tovább.

Odamentem és mondtam neki: “Figyelj, segítek, de csak szóban. Te csinálsz mindent mert ha én rakom össze, akkor holnap sokkal rosszabb helyzetbe kerülsz fent a hegyekben.” Így én csak mutattam neki a dolgokat és felállítottuk. Mikor végre megkönnyebbült, hogy kész, áll a sátra és végre beájulhat a matracára, mondtam neki, hogy akkor most azt is megtanuljuk, miképpen kell elbontanod és elpakolnod. Látni kellett volna az arcát amely a csalódottságtól és a kimerültségtől volt vegyes. De mi már pontosan tudtuk mi vár rá és míg ő a csilivili, vadi új cuccaiban indult másnap a kemény kéthetes “bevetésre”, addig mi voltunk a full elkopott és koszos cuccainkban a “frontról épp kivont” rutinos és túlélő  katonák. 

Másodszorra már könnyebben ment a sátorállítás és hálásan köszönte a Hamlet nélkül útra kelő Ofélia a segítséget. Másnap már nem volt ott amikor mi elindultunk és reggeli közben azt beszéltük Andreas-szal, hogy meddig juthat el, meddig fogja bírni, vagy végig így fog e küzdeni és végignyomja Európa legnehezebb magashegyi túraútvonalát? Bíztunk benne, hogy igen!

Ne tedd te is ugyanezt, mert nem biztos, hogy lesz ott éppen valaki, aki tud , vagy akar segíteni! Állítsd be itthon a hátizsákodat! Pakolj be és ki, míg meg nem találod a helyes sorrendet, míg nem tudod, mit hova raktál, mit, hogy érsz el a legkevesebb energiaráfordítással. Miképpen kell összeszerelni a gázfőződet és meggyújtani azt. Hogy tudsz tüzet rakni, akár vizes fával is, vagy hogyan működik az alvórendszered és elegendő kényelmet és meleget biztosít e majd számodra a természetben töltött hideg, vagy viharos éjszakák során is!

Sok-sok apróság már megint, de láthatod, minden pici pont arra figyelmeztet, hogy felkészülés nélkül sok kellemetlen meglepetés érhet és csak jó- és szerencsés esetben lesz kellemetlen! A rosszban, akár tragikussá is válhat egy-egy apró hiba, vagy korábbi lazaság, mulasztás.

Végezetül, kapsz tőlem még egy jó tanácsot.

Number 9.

Sohase becsüld alá a természetet!

Amennyiben ezt mindig szem előtt tartod, akkor jó eséllyel az élmények pozitív része lesz mindig túlsúlyban. Azonban ha alábecsülöd a természet- és az ott élő növények- és állatok erejét, akkor tragikus fordulatot is vehet a történeted. 

Túl sok embert kell kimenteni minden egyes esztendőben. Közülük, túl sok sérül meg, de ami borzasztó, hogy túl sok hal bele a fantasztikusnak indult kalandba. Hiszen már egy túrázó elvesztése is nagyon sok.

Figyeld az időjárást, tanuld meg legalább a tájékozódás és navigálás alapjait, ismerd meg az elsősegélynyújtás alapfogásait és hogy miképpen és honnan tudsz segítséget hívni! Mindig legyen feltöltve a telefonod, ha lehet legyen nálad egy másik is és soha ne indulj el úgy a természetbe, hogy nincs senki aki tudná hova mentél, merre visz utad és körülbelül mikor jössz vissza! Már csak ez az egy információmorzsa is megmentheti az életedet.

Parányiak vagyunk a természetben, amely bár gyönyörű, de tisztelnünk kell erejét ahhoz, hogy csak a szépségeit ossza meg velünk!

Ne aggódj! Természetes, hogy izgulsz, vágysz az információkra, de sokszor pont a közösségi médiából ránk zúduló információdömping és az abból való megfelelő szelektálás “nyom agyon”. Van amiben még bénázol, de sebaj, ha figyelsz, ha adsz magadnak elegendő időt a felkészülésre és a fejlődésre, akkor számodra is beköszönt majd az a szakasz, amikor automatikusan fogod tenni dolgodat és több energiád marad élvezni is mit a természet, vagy a zarándokút tár eléd!

Happy and safe hiking.

A helyedben elolvasnám ezt a bejegyzést is, ami abban segít, hogy a hosszú távú túráidon, zarándoklataidon, miképpen használhatod a különböző rétegeket és ezzel miképpen tudsz súlyt megtakarítani:

https://caminosteve.hu/ultrakonnyu-turazas-telen/