Van Gyuri bácsi, a bükki Füvesember és itt van Steve, a bükki Lyme-os ember…

Köszönet és hála érte a Magyar Természetjáró Szövetség-nek és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak, akik folyamatosan nem tartják karban a jelzett túraösvényeket sem. Még a Kéktúra – mert más túraútvonal sokszor mintha nem is létezne hazánkban – még a legjobb állapotban található, de az alsóbb rendű jelzésekkel ellátott ösvények esetében végképp lehet miről beszélni.

Értem és sokmindent természetesen meg is értek, hogy miért tartunk itt, azonban ebben az esztendőben az ország szó szerint összes hegységét végigjártam és a gazdátlanságot még a leginkább hypeolt Kéktúra hivatalos oldala egyes szakaszain is tapasztalni, azonban a Bükk, a meggy a habon, az igazi dzsungelharc.

Ilyenkor persze, mindig megkapom a Facebook népétől, hogy ha nem tetszik, takarodjak vissza külföldre túrázni, meg mire vágyok, fűnyíróval nyírt ösvényekre? Nos nem kell aggódni, járok eleget a világ túraútvonalain, voltam és leszek is tagja a világ számos útvonalat kezelő egyesületének, így 45 ország után talán tudok különbséget tenni túraútvonal gondozás témakörében. Sőt, jártam fűnyíróval nyírt meseszép túraútvonalon is és higgyétek el, jobb élmény volt, mint a hétvége a Bükkben, ahol lépni is alig lehetett sok helyen. És azt is megtapasztaltam már, hogy mennyi idő alatt kapok választ itthon és külföldről.

Sajnálom, ha a szétrohadt hidak, az éveken át lezárt-, de ugyanúgy használt balesetveszélyes kilátók, a leszakadt és ki nem javított ösvények, az évek óta keresztbefekvő kidőlt, de át nem vágott fák, a tákolmány, vagy érthetetlen megvalósítású, vagyonokba kerülő esőbeállók, Európa legjobb jelzésrendszerének számomra sok helyen viccesen, vagy elkeserítően felvitt gyakorlata, mind, mind nem azt hozzák fel, hogy lenne mit és min javítani, hanem hogy ez aljas támadás.

Sosem azért jeleztem az Országos Kékkör 2020-ban történt 56 nap 8 óra 26 perces teljesítése során sem a megszámlálhatatlan dilettáns, dühítő, vagy épp a balesetveszélyes problémákat, mert ne tudtam volna megoldani, hanem mert ezek szerint a felelősökkel szemben én gondolok az idősebb generáció túrázóira ugyanúgy, mint a gyermekeikkel útra kelőkre, sőt még inkább a tapasztalatlan kirándulókra, illetve azokra az elképesztő kitartással rendelkező túrázókra, akik mozgásukban korlátozottan, könyökmankókkal, végtagprotézissel járták és járják a Kéket. Találkoztam nem eggyel. Közülük Gyula Horváth jó barátom, akivel Mesztegnyőn egy helyen is szálltunk meg a Kéken és aki egy hatalmas összehajtható fűrésszel járta a Kékkör szakaszait, hogy szó szerint keresztül tudja vágni magát egy-egy részen. Érdekli egyáltalán a döntéshozókat, hogy ők és az idősek hogy tudnak biztonságosan kirándulni és túrázni?

Nem magam miatt emelem fel a hangom sohasem! Az, hogy a gazdátlanságnak, az elhanyagoltságnak most épp én lettem az egyik kárvallottja, az az én egyéni problémám, csak éppen a doktornő tegnap mondta, hogy el sem tudom képzelni, naponta hányan érkeznek Lyme-kór tünettel, míg egy nappal korábban – egy másik doktornő – az előttem lévő pácienséből szedett ki egy hasonlóan apró kullancsot, mint amelyek engem is megtaláltak.

Még szerdán is találtak – igaz már csak nagyítóval – négy darabot bennem. Összesen 15 db – amit megtaláltunk – kullancs lett a bükki „gazolás” eredménye, majd láz, két nap alatt hét centit nőtt folt, amely már 22×17 centiméteres.

Van túravezető, aki az ösvényről készített videóm alá kommentelte, hogy ő ezt az állapotot szereti. Szíve joga mindenkinek, hogy mit szeret és hol szeret túrázni, vagy kit, hova visz magával. Én elsődlegesen biztonságosan, az egészségemre mindenképpen ügyelve igyekszem ezt tenni, hiszen eddig megúsztam úgy, hogy utoljára az úttörőtáborban volt egyetlen egy kullancs bennem – pedig igen sok időt, volt hogy nyolc hónapot egyben is töltöttem a természetben. Sohasem indulok el úgy, hogy ne figyelnék erre, ne használnék egyszerre elektromos és folyékony riasztószert is egyidőben. Süllyedtem el lápban, vágtam át végtelen gazos mezőkön ahol még ösvények se voltak, de ilyen mértékű fertőzöttséggel mint hazánkban, még egyik országban sem találkoztam. De min csodálkozom, hiszen, ha lemosom az autóm szélvédőjét mikor átlépem az országhatárt Ausztria felé, úgy térek vissza, hogy még mindig tiszta, majd hazáig folyamatosan törölnöm kell a megszámlálhatatlan bogártól.

Ezt a posztot azért írom és azért tagelem be az érintett szervezeteket, hogy eljusson hozzájuk, hogy tisztában vannak-e azzal és tesznek-e és mit az ellen – értelem szerint tettekben és nem szóban -, hogy balesetmentesen, egészségünk megőrizhetőségének legnagyobb százaléka mellett tudjunk kirándulni, túrázni, kutyát sétáltatni, andalogva sétálni, pokrócra ülve olvasni, vagy ábrándozni, piknikezni, kint aludni, vagy túrakerékpározi és terepfutni erdeinkben?

Drága Monspart Sarolta emléke nem csak fantasztikus sportolói múltja és lenyűgöző személyisége miatt kell, hogy örökké szemünk előtt lebegjen, hanem hogy az ami vele és rengeteg névtelen emberrel megtörtént, az lehetőleg egyre kevésbé történjen meg hazánkban! Éreznek ezek a szervezetek, vezetőik felelősséget abban, hogy évente hány ember kerül hozzám hasonló helyzetbe? Tisztában vannak egyáltalán azzal, hogy az oda nem figyelésük miatt, évente hány ember lesz beteg és viseli ennek minden hátrányát magán élete végéig? Hány boka- és térdficam, törés történik, amelyeknél nem kell mentőt hívni és így sosem tudja meg senki, hogy természetjárás során történt? Vagy csak felteszik a kezüket, hogy mindenki saját felelősségére keljen útra?

Tegye fel a kezét, aki a bükki videóm során bemutatott ösvényre nyugodt szívvel vinné a gyermekét, vagy vidáman gázolna bele úgy, hogy még azt sem látja hova tud biztonságosan lépni és merre vezet az ösvény?

Nézd meg a videót ha nem láttad!

https://www.facebook.com/reel/1584636382096882

Azért írom e sorokat, mert egy gyönyörű természeti adottságokkal megáldott országban élünk, ahol egyszerűen felhőtlenül és biztonságosan szeretnénk a szabadidőnket a természetben tölteni és nem azon morfondírozni, vagy rettegni minden pillanatban, hogy egyáltalán megtalálunk-e majd magunkon, vagy gyermekeinken, háziállatunkon egy akkora méretű kullancsot, mint amit bennem is csak nagyítóval talált meg egy orvos! De ha nem szedek ki előtte már 11 darabot magamból és nem tudom, hogy mit jelent a piros folt, pláne ha növekszik – amit sokan nem tudnak sajnos – akkor észre sem veszem őket és el sem megyek orvoshoz.

Kommenteltek, írtok nekem privátban, küldtök fényképeket, hogy ti is, hol-miket tapasztaltok az ország különböző pontjain és itt az idő, hogy a döntéshozók, a területekért és a túraútvonalakért, a túrázásért felelősök felkeljenek a fotelből és tegyenek ez ellen! Meddig kell még várni? Amíg egy ismert politikus gyermekével, vagy szerettével nem fog előfordulni ugyanez?

A legfrissebb elérhető adatok alapján az MTSZ-nek jelenleg körülbelül 20,000 tagja van. Azonban a szervezet taglétszáma – amikor még TermészetBARÁT Szövetség volt a neve – jóval magasabb volt. Volt idő ugyanis, hogy meghaladhatta az 100,000 főt is! Mert ha kapsz, akkor adsz is. Mert mindenképp vissza akarsz adni azokért az élményekért, amelyeket az adott útvonal során szereztél. Ez mindenhol így működik. Csak egy jól működő és többnyelvű honlap, legfrissebb információk, trail angel-ök és az ösvények karbantartása mit kapsz. És nem is kell több, mindenhol a biztonság játsza a főszerepet. Itthon pedig a minden elismerést megérdemlő heyjoe.hu bővebb, pontosabb és naprakészebb információkkal rendelkezik a Kékről, mint a hivatalos Kék honlap. Ok és okozat….

Végezetül. Amiatt amit írtam és amiatt is bárki beszólhat nekem nyugodtan, hogy igenis, szuper élmény volt fűnyíróval nyírt ösvényen gyalogolni miközben keresztül gyalogoltam Anglián 🤣

Sőt, visszatérek még a Bükkbe is, mert van még befejezetlen feladatom ott. Igen, kénytelen leszek kockáztatni, mert sohasem hagyok félbe semmit. Hamarosan elmesélem nektek, miért jártam be ebben az esztendőben újra az országot.

Vigyázzatok nagyon magatokra a természetben töltött idő alatt, mert mint láthatjátok, más sajnos nem fog!